Madarak

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Facebook stories

Annyira cuki kis ismerős van Buddy FB barátai között, Gus Dobermann. Mindig történik Vele és kis társával valami érdekes, most pl. nem mehetnek sétálni, mert megsérült a mancsa. Valami ír farkaskutyától riadozott és közben rosszul lépett, vagy mi, de annyi a lényeg, hogy nincsen séta. És ilyen arcot vág mindehhez, teljesen lehidaltam:)
Buddy-nak is volt már epizódja ír farkassal, fent az erdőnél és lelkemre mondom, nagyon megijedt szegénykém, pedig egy fiatalka kutyus volt az ír lovag, kevesebb, mint 8 hónapos, míg Buddy már 1 éves múlt. Szóval fent az erdőn ment a játék, handa-banda, mikorra megjelent az ír farkas egy másik kuttyal és gazdával. Buddy pedig annyira megijedt a hatalmas méretektől, hogy teljesen összezavarodott, végül lefeküdt a földre, hátha elmegy a szörnyeteg (ahogy Gus hívja a bejegyzésében:))
Hiába, ez ilyen egyszerű a kutyáknál, aki nagyobb, attól félni kell és punktum.

(kép innen :http://www.facebook.com/home.php#!/photo.php?fbid=1387499027858&set=a.1133845286673.16722.1843534687&notif_t=like)

Muddy Buddy

Hol is kezdjem...
Unalmasabb és kispolgáribb végéről megfogva: "jajjjajjjajj, meg kellett volna már csinálni a kertet, körbe-körbe karikába lejárókövezni..., de a pénz,..... meg ugye a körülmények,..... meg az a sok szimmetria, ami lesz a kövekből....., a szép zőőőd gyep és rengeteg gyephézag között"
Lazábban: "baromi nagy a sár, majd csak tavasz lesz egyszer, meg valaki a kertet is megcsinálja....talán"
Dühöngve: " december 23-án a francnak nem a hóesésben gyönyörködök? 3 napos eső után a Szigeten kisebb sár volt, meg még búfelejtőt is szorongattam a kezemben folyamatosan, az is segített"
Summa summárum irtó nagy a sár az udvaron. És a kisBuddy ebben boldogan szaladgál, bundáján és virágszirom tappancsain tetemes mennyiséget behordva a házba. Ahol most volt nagytakarítás. Gondoltam, karácsony előttre kérek segítséget, jött is két kedves hölgy és megindult a súrolás-múrolás, a tisztítás, takarítás. A végén pedig a konyhakövet hatodszorra felmosva ilyet hallok: "én mindjárt sírógörcsöt kapok. Ennyi után is tiszta sár..." Ez nekem és Buddy-nak is szólt, aki tényleg elképesztő állapotba dobja a ház azon részeit, ahol megjelenhet.
Korábban egy picit zavart csak ez, a nagytakarítás árát kifizetve viszont görcsösen lesem, hol egy porcica, hol egy piszok, és tessék, Buddy berohan és minden tiszta, tiszta dzsuva.

Om, Om, lazítanom kell, még el sem kezdődött a karácsony, ez pedig az ünnepi vacsorán is részt fog venni, révén, hogy a konyhában lakik.

Boldog szülinap

Ezt alig hittem el, Buddy 41 szülinapi gratulációt kapott a Facebookon! Na, ezt add össze (nekem nehezen ment a számolgatás:)! A világ minden tájáról, Spanyolországtól Indiáig. A mi kis Buddy-nk:) Ati mutatta este, és (szégyen és gyalázat) akkor esett le, hogy a kistöki bizony két éves lett. Egyéb jelekből  - mint a szó nem fogadás és társai - már észrevettem, de a konkrét esemény kiesett a fejemből. Bezzeg tavaly... amikor még a teljes fókusz a kiskutyára áradt, akkora cécót csaptunk körülötte, hogy csak na.
Nem baj, most majd a kisJézust várjuk, már megírtam Buddy nevében, hogy mit hozzon, el is hozta, csak a fa alá kell tenni. Beszámoló majd akkor. Addig is Isten éltessen kicsi Bádszor, Te lókötő.

East Side, West Side

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....

Korcsolyapálya

Na tessék, most meg az ón esik. Egész nap bent voltunk, Bádszor reggel 7kor megkapta a reggelijét és onnantól egészen du. 4-ig egy Santa Barbara-i  nyugdíjasnak képzelte magát, mert boldogan aluszkált a ketrecében, meg nyújtózkodott, meg dudorászott, meg néha kikérezkedett inni, néha meg a ketrecében felhelyezett vizesedényből lefetyelt. De 4kor szólította a természet. Utána viszont úgy húzott vissza, hogy csak úgy porzott. Volna, ha előtte nem ered el az ónos eső. Olyan jégpálya lett a terasz, hogy egyből egy zakóval kezdte, ezerfelé csúsztak a lábai. Amúgy is úgy néz ki, mint egy mutáns flamingó ezekkel a virgácsokkal, de a jégen kontroll nélkül közlekedő tappancsok riasztó látványt nyújtottak. Azért kizártam kicsit kifagyni, aztán még labdáztunk is a kert havas részein. Aztán este lett, és nyugovóra tértünk. De megint csak kimegy egy utolsó körre. És láss csodát, emlékezett, hogy gáz a terep, mert olyan óvatosan lépked, mintha tojásokon járna. Kis tipi-tupa lüke kutya.

http://www.softexpressions.com/software/emb/AppDogs.php  (kép innen)