2010. december 30., csütörtök

Madarak

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók