Én ezt tényleg el sem hiszem. Tegnap végre elállt az eső és egész nap kint volt a kutty, aminek nagyon nem örült, bánatosan bömbicélt, meg az ajtót szerette volna szétkaparni. Majd erről egyszer máskor, de ahogy megpróbál bejutni a házba, az felér a leopárd kommandó legmerészebb álmaival is. Mindegy, én megkeményítettem a szívem és juszt sem engedtem be. Két hét múlva itt gőgicsél Benedek és muszáj egy kicsit fegyelmezgetni Bádót, mert nem fogok tudni egy újszülöttel lerohangálni, hogy ki-beengedjem őkelmét.
Délután négy felé megszántam és elindultunk egy kis sétára. Szép komótosan vánszorogtunk, mert már elég terhes vagyok, de legalább jutott idő szagolgatni, peckeskedni idegen kutyák kerítése előtt. Ahogy haladunk lefelé a kis utcán, ott terem egy béka. Nagy kőhasát húzza földön, görbe lábain imbolyog. Buddy-t mintha darázs csípte volna meg, kitépte a flexit a maximumig és hörögve nekirontott. Na mondom, ez szép lesz, a tegnapi őrjöngés folytatódik, ezért húztam is vissza, de abban a pillantban a béka UGROTT egyet. Bádó ettől mérhetetlenül megijedt és azonmód otthagyta az állatot,. Szagolgatott elterelően, néha még közel-közel ment, de aztán rögvest megtorpant. Ennek a fele sem tréfa. Kisbádó, hős dobermann kutyám, mi lesz így Veled, ha már egy békától is beparázol? Na, majd én, a jó gazda, oszlatom félelmed.
Megfogtam és szépen oda akartam vezetni a békához, amihez nem volt sok kedve. Majd próbálkoztam a "csibész, fogdd meg" -gel, oldalát erőteljesen lapogatva, ahogy a kiképzésen (állatvédőket kérem, hogy ne vessenek rám követ, a béka a leginkább meg tudta védeni magát, a puszta rusnya jelenlétével és imitált ugrálásával). Semmi. Majd nyájasan, a háta mögé állva - ezzel nagy erőt és magabiztosságot adva a kutyának - "menj Kisbádó, legalább szagold meg!". Nem és nem.
Én nem tudom, tegnap mit súghatott neki az a béka, de hogy hatásos volt, az biztos. Eloldalogtunk. Most már kezdem érteni, honnan ered a mondás. "Te gyáva kutya".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése