2010. március 24., szerda

Zs. és Buddy

Úgy van, hogy Buddy nagyon szereti az embereket. Ez már önmagában egy jó szokás, hiszen a dobik híresen rossz image-ükkel sok emberből ijedtséget váltanak ki, ezt szépen ellensúlyozza Bádócska nyájas természete. Zs. barátnőm régi munkahelyi kapcsolatból fejlődött barátsággá és a kapcsolat Buddy érkezésével kettejük szövetségére is kiterjedt. Anno, még az állat beszerzése előtt sokat dilemmázott Ő is rajta, hogy a dobermann vajon jó választás-e, de végül küldtem Neki pár cikket, aminek az egyik mondandója az volt, hogy a nyájas kedves dobermann lesz az, aki, ha elaludnánk a kádban, garantáltan kihúz minket. Ez Zs.nek is tetszett, révén kellően pragmatikus leányzó, úgyhogy elkezdett érdeklődni Buddy iránt. Az viszont egyértelmű volt számára, hogy ahhoz, hogy kihúzza a kádból majd esetleg, ha nálunk fürdene, esetleg B. tenne látogatást Nála, meg kell alapozni a kapcsolatot. Úgyhogy elkezdett intenzívebben járni hozzánk Buddy-zni. Az apropót tovább erősítette, hogy csütörtökönként egy időben golfozni jártunk a jóvoltából, mely programot nálunk zártunk le a teraszon, a szép nyári időben. Buddy ezért szereti és ismeri Zs-t. Szereti megszagolni, ráugrani, de leginkább fát hántani szeret vele. Ez úgy zajlik, hogy fog egy fatuskót, odacipeli Zs. elé. Az ránéz, egymást vizslatják, majd Buddy feléje taszajtja a nehéz fatuskót, Zs. megfogja, B. pedig elkezdi eszegetni, a kérget folyamatos rágcsálással lehántva. Aztán váratlanul a tuskót Zs. lába elé ejti. Az visítva felkapja a lábait, mert csonttörés lenne a vége, ha nem így tenne, majd az egész kezdődik előröl. Buddy néha ránéz nagyon tartalmasan, Zs. pedig konstatálja: "igen, Bádikám, ez nagyon jó, ugye? Látom, hogy nagyon nagyon jó neked most."
Végtelenül mélyen, egymásra hangolódva tudják ezt játszani hosszú perceken át.
A tél beköszöntével Zs. ritkábban jött, a golf is elmaradt gyermekáldásunk következtében (tilos a csavaró mozgás), úgyhogy ha néha megjelenik, Buddy még mindig a régi kitörő lelkesedéssel veti rá magát, igaz, hogy ennek következményei súlyosabbak, révén az eb időközben felszedett 10-20 kg-t. Zs. pedig áll a kerítés előtt, várva, hogy beengedjük és azt mormogja” ahogy így felém fut, ha nem ismerném, basszus, megijednék tőle”. Hajrá Zs., lebegjen előtted, hogy ez a szörnyeteg fog kihúzni a kádból!!!

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók