2010. március 24., szerda

Az első éjszaka


Mindenképpen kérj tanácsot, ha első kutyás vagy, vagy parás vagy, vagy túlbiztosításos vagy. Rám mind a három jellemző volt, úgyhogy nem kevés könyvet elolvastam a kuty érkezése előtt.
Ami biztos volt, kell neki kaja, ezt be lehet szerezni a tenyésztőtől, egy hely, ahol álomra hajta a fejét - nem árt, ha zárható, nálunk egy gigantikus méretű ketrec vált be, amely azóta is lak- és hálóhelyéül szolgál, kell egy finom, meleg takaró, nem árt, ha át van itatva az illatoddal, pl. egy jó kis polo, némi játék és végtelen türelem.
Meg egy hely, ahol pisilni, kakilni fog a kisállat, ez ideális esetben az udvar, de az elején, a szobatisztaság eléréséig úgyis bepisil a lakásba. Úgyhogy kell sok fertőtlenítő szeres felmosás, hogy ne szokjon oda egy konkrét helyre a lakásban és mindig oda pisiljen.
Ja, és kellenek még kaloda hegyek, ha olyan lakásban/házban találsz lakni, ahol nincsenek belső ajtók. Nálunk egy ilyet sikerült kialakítani, a nappali egybenyílik a konyhával, a földszintet pedig ajtó nélküli lépcsőház köti össze a szuterénnel és az emelettel. Szóval vettünk az IKEAban kerítést is később, addig pedig kisebb kartondobozokkal és székekkel rekesztettük el az ebet.
Az első éjszakákat tanácsot az állattal tölteni. Mi nem így tettük, nehogy megszokja a jódógát, és akkor még Jan Fennel módszerében hittünk. Sírdogált is szegénykém kicsit, de aztán összeszedte magát és szépen elaludt.

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók