Négy dobverő

Gyermekünk élelmezése komoly elköteleződést vált ki belőlem, próbálok frisset, finomat, változatosat, egészségeset főzni. Nem egyszer előfordul azonban, hogy vacsoraidőben kinyitom a hűtőt, és mivel az ebédet nem akarom felszolgálni, hideget meg nehéz adni a sok adalékanyag miatt, gyorsan főzök valamit. Így volt ez a minap is. Csirkecombot sütöttem párolt zöldséges rizzsel és boldogan tálaltam a trónörökösnek, aki csak ennyit válaszolt "Anya, nem ebéd!" Azért egy pár falatot sikerült belediktálnom, de megnyugodtam a tudattól, hogy holnap ebédre viszont egy finom, laktató étket tudok szervírozni. Fürdetés előtt előkészítettem a hűtésre a finomságokat, egymás mellé sorakoztatva a csirkecombokat a rizses zöldéságyon:) Aztán fürcsi, majd orrszívó-porszívó:( melyet a két szülő közösen végzett a kiméletesség és kellő figyelem végett. Buddy mindeközben fent aluszkált már a helyén boldogan megvacsorázva. Kb. 3 percet töltöttünk a fürdőszobábanaz orrszívózással és mire kimegyek, Bádszor kis testét veszem észre a konyhaasztal mellett. Ott szagolgatott valamit a konyhakövön nagy elmélyülten, amiben a zöldséges rizságy maradványait véltem felfedezni. De jajj, hol vannak a csirkecombok? Buddy egy falásra eltüntette azokat is. Nem is tudom, miért aggódtam jobban. Hogy helyből agyoncsapom, vagy hogy a csirkecsonttól lesz valami baja (mert ugye nem ehet csirkecsontot, bár ő húst sem nagyon...nem bírja a gyomra). De kit érdekelt ez akkor? Inkább majdnem agyoncsaptam. Asztalról lopni kaját.... megint kezdhetjük a trenírt....