2011. június 11., szombat

A nagy zabálás

Buddy etetése menetrend szerint zajlik. Reggeli és vacsora, napi kétszer max. két pohár táp és egy kis rost, illetve néha finom falatok, maradékok. De a torta nem tartozik a finom falatokhoz. Mégis, a múltkor bevágta Benőke szülinapi tortáinak asztalon és konyhapulton felejtett szeleteit. Szám szerint négy szelet csoki- és 1/4  tojás formájú mascarpone-s répatortát. Részletekben. Csak az tűnt fel, milyen csend van és Buddy alig hallható ki-be járkálása. Akkor megfogadtam, hogy nagyon vigyázok erre, ne kapjon már rá arra, hogy engedély nélkül, pláne az asztalról eszik. Mert utána pár napig megint janizott, nagyon büszke volt magára és a zsákmányára.
Erre ma megint mi történik? A ballagáson kapott sütiből elcsent két darabot. Ugyanúgy, finom kis osonás be a teraszról, aztán elcsenés az asztalról, aztán visszaosonás. Jól kiakadtunk, hogy megint mit művelt és a teljes maradék sütit betettük az asztal közepére. Este fürdetjük a kislegényünket, Buddy lent van, egyszer csak Ati lemegy, majd rohan vissza: Bádszor az ÖSSZES SÜTIT MEGETTE AZ ASZTALRÓL. Most roppant jóllakottan, enyhe cukormérgezéstől letaglózva hever a konyhakövön....
Veszek egy széfet a kajáknak ezentúl. És kíváncsian várom, mekkora arca lesz a kisállatnak holnap reggel. Janikutya.

Nincsenek megjegyzések:

Rendszeres olvasók