Piskóta

Mielőtt még azt hinnétek, hogy átváltok egy gasztro-blogra, eloszlatnám a kételyeket. A hülye kutyáról fogok írni, csak most két étel-szerű téma ugrott fel. A Bukta kutya nem étel, csak ilyen nevet kapott a kis pára, a mai témánk pedig Buddy úr nagy kedvence, de menjünk sorjában.
Van az úgy, hogy a kis kutyát sikerül nagyon boldoggá tenni. Mostanában amúgy is újra egy tündér, cicafiú, bújik, simul, teljesen helyreállt a családi béke. Ezért elő-előfordul egy kis jutalmazás. A csúcsattrakció nem más, mint a piskóta. Aki(ami) az alsó fiókban lakik a többi TVzős nasival, abrakkal. Ha nyílik a fiók, Buddy izgatottan szagolgat, odarohan és próbál közel férkőzni a jóhoz. Ma pont erre érkeztem le az emeletről, egy boldogan nyargalászó kiskutyára, aki a terasz és a konyha között handabandázott, rázta a kis golflabda farkát, hörgött, mörgött, öröm-futott, a nagy boldogságában azt sem tudta, hova legyen. Mert a dobermann fogak között ott lapul a legeslegtutibb kedvenc, a babapiskóta! Ezt kapta gazdától!