Esik:(

Tök jó az időjárás, lassan már engem is kezd zavarni, hogy egyik nap a trópusokon kókadozunk, másnap a hűvös, borongós Anglia tájait idézi. Zavarja a 8 hetes utódot és a 16 hónapos szőrös betyárt is.
Reggel A. kitette Bádót, mivel nem akart a ketrecben lenni, de miután pár perc alatt ázott bundablöki lett, megszánta, visszatette és elviharzott dolgozni. Bádócska pedig rázendített a sírásra, finom kis ugatásra. Elláttam Benőt és utána rohantam le a kutyushoz, szárazra töröltem, kapott egy sajtot és megsimiztem, utána mindhárman aludni tértünk. Ez ment délig. Délben etetés után kimentem, hogy magamat is megetessem az ételfutár által biztosított meglepetéssel műa. dobozban és Bádó is felébredt, kirontva velem az esős udvarra. Persze nyilvánvaló volt, hogy nem marad kint. Na mi legyen? Játszani bent korlátozottan lehet, hát elkezdtem tenni-venni, míg Bende fent aludt, pakolásztam, rendet raktam a konyhában, Bádócska árgus tekintetétől és bökdöső orrától kísérve.
Aztán rászántam magam, hogy a glédában álló ásványvizes palackokat a szelektív kukához kilapítsam. Bádó elemében volt. Egyenként szedtük ki a zsákból a flakonokat és lapítottuk laposra. Egyet én, egyet Bádó. Eltartott egy darabig, amíg mindegyik "préda" megkapta a maga büntetését, de legalább el is telt egy kis idő Buddy foglalkoztatásával.
Aztán együnk, vagyis csak én, de nem ám, mert ő is szeretne. Gyors kizárás, kaja belapátolás, közben dörömbölés, majd visszaengedés. Na most mi legyen?
Elővettem jól bevált, maga feladatát megszolgált menyecske cipőmet, és odaadtam neki rágni. Újabb 5 perc.
Majd telefonálni kezdtem, Bádót addig a bőrrudacska rágásával szórakoztatva. Így telt el újabb 10 perc. Na most már mi legyen, fel kellene mennem Benedekhez, de az eb nem maradhat így, mert már így is ellopott egy kisbaba ruhát, amíg egy pillanatra felszaladtam megnézni kisdedem édes álmát.
Jött a nagy VÁLASZTÁS. KINT VAGY BENT? BENT= ketrec, KINT= udvar, de esik!!! akkor garázs vagy kisháza.
Bádó láthatóan nem tudott dönteni, ezért visszafeküdt a szőnyegére, amin korábban rágcsálni szokott. Feltessékeltem és egy sajtdarab megvillantása után végül a ketrec mellett tette le voksát. Mindezt azért, hogy az ajtó rázárása után pár mp-cel (amíg már éppen felértem), elkezdjen nyüsszögni.
Újra le. Ketrecből ki. Na Bádócska, mondom, most DÖNTENED KELL. Kint vagy Bent?
Nézett rám a nagy gyönyörű kávéscsésze szemeivel, és esküszöm, mérlegelt, majd döntött. Ránézett a ketrec rácsára, majd a bejárati ajtóra, a küszöbön még beleszagolt az esős levegőbe, hogy tuti ezt akarja-e, majd visszanézett rám és komótosan kisétált.
Most kint tesz-vesz valami fedett helyen, és döntésébe belenyugodva NEM DÖRÖMBÖL.
Én imádom ezt az okos kutyát. Kell hozzá rengeteg türelem, de egy eszes kis jószág, na.