Buddy, a dobermann

Buborékok

2012-02-27T00:40:00.000+01:00

Kisfiúnk nevelgetése számtalan új kellékkel, játékkal gyarapította a már amúgy is a megtelés szélén álló házunkat. De az egyik eszköz nagyon szórakoztató elfoglaltságot hozott mind a gyereknek, mind a kutyának, a BUBORÉKFÚJÓÓÓÓ! Minden kutyagazdának javaslom, hogy szerezzen be egy buborékfújót és fújdogáljon a kutyájának szappangömböket. Buddy annyira ráindult, hogy megállás nélkül kergette, pukkantgatta, kapdosta, eszegette a buborékokat, a kisbenőnek alig hagyott belőle. A vicces látványon felül igazi előny, hogy mindezt a széken ülve is lehet végezni, csak egy tanács van, ha nagy termetű kutyával mutatjuk be a cirkuszi mutatványt: lehetőleg ne közvetlenül a szánk elé fújjuk a buborékot, mert a botor eb bizony oda is felugrik.

Rakok majd fel videót, ha végre meg bírom csinálni a youtube-os profilomat... addig bénáztam, míg elrontottam, brrrr:(

kép innen: www.vator.tv

Fetisista

2012-02-25T07:46:00.000+01:00

Ez a lökött Buddy vacsora után szépen felmászik a lépcsőfordulóba és ideális esetben ott aluszkál. Aztán menetrendszerűen 10kor lejön inni. Utána még visszamegy és kb. 11kor kimegy ordítani egyet a szomszédokkal. Utána már békésen szokott telni az este. De most, hogy kifelé megyünk a fagyból, a kisállat energiaszintje ugrásszerűen megnőtt. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy kb. egy éve nem ugrott rám, két napja meg örömfutással kombinált ledöntési kísérleteket produkál, amik nem tesznek jót a lila gyapjúkabátomnak. Hanem visszatérünk a dedós korához, amikor állandóan a ruháinkat lopkodta, hurcolta, alázta, gyalázta. Ez történik most is.... Tegnap arra megyek fel, hogy ellopta a harisnyámat a fürdőből és az egyik szárát úgy ahogy van, lerágta. Boldogan feküdt rajta, nem akartam hinni a szememnek, a harisnya torzója ott lifegett a mancsai között.

Most mégis hogy van ez a "feje lágya" dolog? Meddig kell várni, amíg benő????

http://bestsoylatte.blogspot.com/view/classic?z Kép innen

Madáretető

2011-12-12T15:29:00.000+01:00

Itt van az ősz, itt van újra, és megint kitettem az etetőbe a napraforgómagot, plusz két, azaz három nagy hálós faggyúgolyót. Szép magasra kötözgettem a golyókat, Buddy buzgó asszisztálása közepette. Nagyon izgatta őt a faggyúlabda. El is kezdett ugrándozni utána, mire még magasabbra kötöttem. Aztán indult a nap, és elmentem dolgozni. Délután kisfiam izgatottan mesélte az otthon történteket: "Anya (ez volnék én), pipimemme (ez a madáreleség), labdamemme (ez a faggyúlabda) és Buddy". Mondom, micsoda? És megismétli: "labdamemme és Buddy". Kinéztem az ablakon és tényleg. Buddy befalta az egyik faggyúgolyót. Legalább most nem negyed kiló szotyit evett meg, mint annak idején, amikor négy hónapos korában egyedül hagytuk pár órára a konyhában. De valamiért veszettül vonzódik ezekhez a madár-cuccokhoz...
Azóta már újabb labdák kerültek ki, aminek átlag 50%át Buddy fogyasztja el. Az utóhatásokat inkább hagyjuk....

Mama kedvence

2011-11-26T23:44:00.000+01:00

Buddy megszerezte a strandtáskát

Ati elzúzott egy fiús hétvégére, hármasban toltuk Beni, Buddy és én. Kicsit tartottam ettől, mert korábban sosem maradt el a Buddy, ha nincs itthon a falkavezér. Úgyhogy elkerülendő a hiperséget, elvittem egy nagy sétára, meg rengeteget labdáztam vele mindenféle trükköket alkalmazva. Aztán már fél hétkor megvacsoráztattam finomabbnál finomabb falatokkal, majd felvonszoltam a lépcsőfordulóba és aludni tért. Na jó, egy kicsit kellett kiabálni, de hát ez igazán belefér egy dobermann nevelésébe. Így is ment szépen a péntek, a szombat és a vasárnap, amikor Atit éjszakára vártuk. Gondoltam a kutty már biztos alig bírja, ilyenkor már előre szokott siránkozni, kb. fél órával az érkezés előtt, hogy engedjem ki, hogy a kapuban várhassa a kisgazdát. Aztán késett a repülőgép, és hajnali kettő lett, mire befutott családunk feje. Vártam a boldog viháncolást, de semmi. Kiskutya meg sem rezzen, kiskutya alszik, kiskutya finom falatokról álmodik.
Ati enyhén csalódott volt és azt mondta, hogy teljesen elrontottam a kutyát a három nap alatt. Igaza van, az egész hétvégén végig falatokat kapva utánam koslatott és állandóan a lépcsőfordulóban henyélgetett...

Kutyaszőr

2011-11-22T14:44:00.000+01:00

Egyszer régen Angliában jártam és mint annyian, én is családnál laktam. Ott már akkor dívott a pet-kultusz, együtt élt macska, kutya, anya, apa, gyerek, bébi, aranyhal, és nyúl. A kis totyogós gyerek szaladgált a lakásban, cumija ki-kiesett a szájából, majd odalépegetett hozzám és látom ám, hogy 20 centis aranyszínű retriever szőrök kandikálnak ki a szájából..... Talán ott kezdődött, hogy ha egyszer lesz kutyánk, csak rövidszőrűt választok.
A dobermann kutya választásának egyik - most már tudom, hogy csak vélt - előnye volt, hogy rövid szőrű, ergo nem vedlik annyira, mint a szép bundás juhászkutyák. Ildi kutyaszakértő barátunk mondta, hogy erről megkérdezhettük volna korábban, (már ha akkor ismertük volna), mert hogy ez egyáltalán nem igaz.
Úgy vedlik a Buddy kutya, hogy minden, MINDEN és MIIIIINNDDDDEEEEN tiszta kutyaszőr. A padló. Az előszoba szőnyeg. A lépcsőforduló. Korábban még a mosógépben mostam Buddy cuccait, úgyhogy a mosógép anno. Az orrszívó porszívó:( pfujjj, de hát micsinájjak? Benőke csak úgy hajlandó megengedni ezt a macerát, hogy ha előtte porszívózza egy kicsit a fürdőben a mackó orrát is, majd hanyagul ledobja a csövet. Leesik a földre. = Kutyaszőr... Pedig Buddy be sem mehet a fürdőbe, mint ahogy rengeteg egyéb helyre sem. Ami szintén kutyaszőrös, pl. a nappaliban a szőnyegek ALJA (?!??!). Meg az autó is. Meg az asztalterítő, mert odadugja néha a fejét. Néha komoly kérdőívezést csinálok egy-egy vendégség előtt, mert nekünk természetes, hogy a kutya bejön, de sok embert biztos zavar. Szóval ha már két órát flambírozok valami kimondhatatlan nevű ételt, ne azért ne fogyjon el, mert a kulináris élvezetet megzavarja az esetleges kutyaszőr.

Tényleg úgy érzem, hogy már sokat lazultam Anglia óta, de valahogy most elegem lett. El is mondhatom, hogy az én kis kutyasz(a)ros életem már sokkal inkább kutyaszŐrös.

Egy cica, két cica...

2011-11-18T23:02:00.000+01:00

A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam, egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....

kép innen: www. scratch.mit.edu

Dúla

2011-10-20T10:52:00.000+02:00

Ez már jóval későbbről:)

Tegnap este úgy megrohantak az emlékek. Sokáig TVztem és felfelé igyekeztem a lépcsőn, óvatosan egyensúlyozva a lépcsőfordulóban, nehogy rálépjek az ott szunyókáló Buddy kisBalatont megszégyenítő kiterjedésű testére. Ott szuszogott a kis drága és a jelenetről eszembe jutott, amikor kisfiúnk annak idején úgy döntött, hogy megszületik. Éjfélkor kezdődött a "tánc", hajnalra már egyértelmű volt, hogy indulni kell a kórházba. A fájások között négykézláb pihengetve instruálgattam férjuramat, hogy miket pakoljon még össze (mert persze jótanács, óva intés, fenyegetés, stb. ellenére sem volt kész a pakkom). Az egyik ilyen pihenő a lépcsőfordulóban ért. Buddy, aki soha nem jöhetett fel az emeletre (még akkor), már megérezte a feszült sürgölődésből, hogy valami más lesz ma, mint eddig. És ahogy meglátott ott a lépcsőn görnyedezve, felkúszott hozzám, lefeküdt mellém és puha orrát finoman hozzám nyomva lélegzett, gyönyörű szemeit együttérzőn rám függesztve. Érdekes, hogy ez mennyire bennem maradt. Addig is olthatatlan szeretettel rajongtam Érte, de ez a pillanat örökre a szívembe zárta. A kis dúla-dobermannt:)

Az ugróbajnok

2011-10-07T22:04:00.000+02:00

Vasárnap későn értünk ki a kutyasuliba. Elaludt a kis trónörökös és lemaradtunk az engedelmesről. Mi legyen, mi legyen? Valami elfoglaltság mégiscsak kell Buddy úrnak, mert elunja az életét és a mi idegeinken fog hárfázni. Elmentünk hát sétálni a kutyasuli köré és visszamentünk a végére. Egy jó kis apport foglalkozás után Ildiék elővették a palánkot (vagy mit?) és újabb és újabb deszkákat beillesztve minden körben, magasabbra vitték a lécet. A kutyákok ugráltak át sorban. A végén élesedett a helyzet, már tényleg nagyon magas volt az akadály. Már csak Füles, egy szép, nyájas németjuhász szukácska röppent át a magason, mint egy kis balerina, úszott a levegőben. És Buddy kutyánk. Nekifutás, szarvastartás, a lábak a popsi alá húzva, majd úszás-úszás és földet érés. A legutolsó körben már csak Buddy maradt talpon, oda sem mertem nézni, csak a levegőben úszás résznél. Átvitte!!! És olyan gyönyörű volt közben. Micsoda tálentum ez a handa-banda kutya!

És azóta is, már nem ugrálunk, de még mindig Ő tartja a rekordot a suliban!

kép innen:aritaur.co.uk

És tudja és tudja és tudja...

2011-10-05T22:34:00.000+02:00

A minap hármasban töltöttük az estét, Buddy, Benő, meg én. Felmentünk aludni, Bádszorgó pedig jó kutyához méltón lent maradt. Csakhogy elkezdett siránkozni, nyivákolni, annyira nyöszögött, hogy kénytelen voltam már megnézni, mi a baja. Persze nem jöttem rá, ezért kikísértem az udvarra, hadd hűldögéljen, aztán közben majd elgondolkozik, hogy hol is rontotta el az estét. Gyanús volt, hogy rátapadt a kapura és úgy álldogált ott, mint egy Csehov-i nőalak az alkonyatban.
Ezért motoszkálni kezdett bennem egy gondolat , hogy vajon nem-e a gazda indulhatott el hazafelé esti városi programjából. És lőn, uszkve 10 perc múlva motor zúgás, berobogás, majd kutyadobogás és boldog viháncolás.
Buddy, a mentalista.

Borsószem királyfi

2011-09-24T06:45:00.000+02:00

Mindig ez a "hol is aludjak?" kérdés van a dobiknál. Az ismerősök képei azt igazolják, hogy ebből nem csinálnak nagy ügye a liberális gazdák, hevernek azok a dobermannok mindenhol, a hálószobától a nappali pamlagjáig. Nálunk, ahogy erről már pár (szinte az összes....!!!!)bejegyzés szól, hosszú evolcúió, tetetemes anyagi és emberi erőforrás beinvesztálása után, Sziszifuszt követve Bádó a konyhában alszik, csak már nem ketrecben, hanem a szőnyegen. Hogy ebből is miért nem volt jó az IKEAs és kellett a drága egyiptomi gyapjúra feküdni (majd abba fogakat mélyeszteni), részletkérdés, nüansznyi veszteség a dobermann-tartás rögös útjain.
Aztán jött a lépcsőforduló, hogy reggel lebotorkálva az emeletről egyből a kutyában essek hasra, a tetemes szőrről nem is beszélve. De ravasz a gazda. Kicselezi a kiskutyát! Benőke járókája, amit arra használunk, hogy Őt elbarikádozzuk a lépcső veszélyei elől, tökéletesen beválhat Buddynak is. Így is tettem. Barikád! A lépcsőn nem is jutsz fel, barátocskám.
Ma reggel! Boldog kelés, sehol egy állat a lépcsőfordulóban, de ajajajjjajjajj, sehol egy állat a konyhában, se az egyiptomi, se az IKEAs, se a semmilyen szőnyegen. Hol a Kisbádó? Kisebb rohangálás után mit lelek?
BENT a nappaliban, a tabu nappaliban, a tabu ágyon, a tabu párnámon ejtőzik. Esküszöm, komfortosabban aluszkált, mint én valaha... Persze, leszidtam. Sovány, erőtlen kis gesztus volt, eső után köpönyeg.

kép innen:
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/02/12/etsy_com_borsoszem_kiralykisasszony

Scarface

2011-09-11T22:03:00.001+02:00

Udvar- és kertrendezés zajlik kiscsanádunknál, kisházunknál. Ezért mindenfelé betonkeverők, téglák, és talicskák hevernek szerteszét. Azaz egy darab talicska, egy ősrégi egyed, aminek a nyeléről lekopott az elmúlt 20 évben a gumiköpeny. Hát nem pont annak rohant neki a Bádó? Annyira sajnáltuk szegényt, ugyanis komoly sérülést szerzett be. Konkrétan szétnyílt a kis arca egy jó 5 Ftos területen, a szeme alatt. Szerencse, hogy csak alatta!!!!
Jó öreg recept, Betadine, bele is nyomtunk egy fél litert a kis arcába. Másnapra nyoma sem volt az előző napi hatalmas sérülésnek. Volt nagy örömködés. Egészen két napig, amikorra kétszerése duzzadt a seb. Majd szétnyílt, folyt a vér, tiszta elvarázsolt kastély horror terme. Megint Betadine, megint kezelgetés. Most kezd gyógyulni. Azóta a talicska be van zárva a pincébe. Ki nem jön, az biztos!!!

kép innen:http://www.layoutsparks.com/1/69986/scarface-request-man.html

Kutya úsztatás

2011-08-07T22:09:00.000+02:00

Nagyon sok mindent csináltunk a táborban, hetekig tudnék írni róla, ha lesz időm, fogok is. Most pihenjük ki a "fáradalmakat":)
Az igazi jó hír, hogy ha meg nem is tanult úszni még Buddy, nagy lépést tettünk előre. Emlékszem még, hogy a Lajta-kupán a cipellőm bánta, hogy nem akaródzott az uraságnak megmártózni a kis folyócskában, de a Tiszába azért mégsem kívántam bemenni Vele. Ezért Ildi javaslatára szép fokozatosan és kedvenc "abrakjával", a labdával vittük be. Először hagytuk, hadd szagolgasson a parton és tegye bele mancsait a vízbe. Majd meghecceltük a labdájával (kölcsön teniszlabdával, mert az nem süllyed el), ezután Ati közel a parthoz bedobta a lasztit, Bádszor pedig kisebb izgatott ugatások után kihozta. Aztán még messzebb dobtuk és így tovább. Ha nagyon messze ment, ugatott keservesen:), hogy miért is nincs itt az Ő zsákmánya. Mivel leért a lába, elég messze bement, kifelé pedig kecses bakugrásokkal szökellt. Nagyon élveztük, büszkék vagyunk rá. A hét folyamán még többször "megúsztattuk, majd teszek fel videót is:)

Kutyás tábor

2011-07-31T23:33:00.001+02:00

Holnap kezdődik a kutyás tábor. Egy hét együttlét a kutyasulis társakkal és a hű ebekkel. Legalább 20an, ha jól sejtem és legalább ennyi kutya. Sarud, Tisza-tó, szuper programokkal. Élménybeszámoló következik. Most mindannyian készülődünk a "nagy" útra. Kutyaketrec, babakocsi, bőröndök, kisfiúnknak biokaják, gyümölcsök, fürdőcucc, horgászcucc, szúnyogháló. Nagy autóval megyünk, de nem hinnétek el, hogy már egy gombostű sem fér el.
Holnap irány a Tisza!!!!

kép innen:
http://laikushomeopatia.blogspot.com/2011/06/homeopatia-csaladban-utazasi-hanyinger.html

Ha nincs min idegeskedni...

2011-07-18T12:46:00.000+02:00

Korábban nem nagyon vonzódott Buddy a macskákhoz, de mostanában nagyon szeretne elkapni egyet. Néha kinézek a kertbe, hogy miféle vadállat, vadember közeledhet a kerítés felé, mert úgy ugat a kutya, hogy majdnem megőrül, a hátán meg ezerfelé áll a szőr. Aztán a bozótban megpillantok egy kunkori farkat, egy görbe szőrmés hátat és két macskafület. Annak szól a műsor.
Bárhonnan hazaérkezünk, már a csomagtartóban megy a nyüsszögés, sípolás, megállunk, csomagtartó kinyit és már röppen is ki a kiskutya és rohan körbe az árok és a kertek vége között. Mert EGYSZER ott látott egy macskát eltűnni.....
Hiába, a zsákutca átka. Ha nincs min idegeskedni, keres magának indokot...

Örömfutás

2011-07-15T23:17:00.000+02:00

Van ez az úgy nevezett "öröm-futás". Korábban sosem hallottam róla,csak figyeltem, ahogy Buddy keringőzik a kertben, körbe, körbe, behúzott farokkal, görbített háttal, mint egy kis rugó. (Ildi, Buddy tanítómesterünk mondta, hogy ezt így nevezik.) Futás közben időnként nekicsapódik Atinak, nekem. Amíg kisebb volt, ez mind frankón is ment, de manapság, hogy már a 40 kg-t is elhagyta és oldalról úgy néz ki, mint egy szőrös gyúródeszka, nem kultiválom ezt a viselkedést. Ezért ma sem örültem neki, amikor kivittem az IKEAs polcborítást, amit a szél nagy erővel felkapott. Az addig nyugodt ebnek ez olaj volt a tűzre, húhúúúúú, gazdanő játszani hív, méghozzá mekkora nagy játékkal. Úgyhogy már el is kezdte a nyargalászást körbe-körbe és vesztemre ránéztem. Hopp, a következő kanyarban, mint a cápák, szűkítette a távolságot és már rám is vetette magát. Úgy oldalba lökött, hogy majdnem talajt fogtam. Aztán jött a kis hörgés-morgás, megint a futás, majd szemből az ugrás. Azt a mindenit, ennek fele sem tréfa, rövidesen tiszta karmolás leszek. Nagy levegő, és ráförmedés: "Feeekszik." És láss csodát! A kiskutya lefeküdt! Éljen a kiképzés, éljen Buddy!

dobermann.lap.hu ....rrrráááááá

2011-07-13T22:08:00.000+02:00

Képzeljétek, felkerült a Buddydobi a www.doberman.lap.hu-ra, a blogok szekciójába. Hip-hip-hurrá és pezsgőpukkanás és boldog örömködés. Éljen kisBuddy és boldog életének epizódjai.
Nézzétek meg és a szakma neves oldalának többi érdekes témáját is!
http://dobermann.lap.hu/blogok_forumok_konyvek/25617004

Tenyeres-Talpas

2011-06-26T08:32:00.006+02:00

Érik a ribizli, boldogan szedegetjük a telken. Kisgyerkőcünk a fűben játszik, Buddy többszörös lelabdázás után minket zaklat. Odahozza a nyálas labdáit, taszigálja a kezünkbe, az ölünkbe, miközben ugye ribizlit kellene szedni. Már kezdenénk kiakadni, de erre mindig odébb lép, eltűnik egy időre, csak hogy rövidesen visszatérve kezdje elölről a labda-tukmálást. Egyedül maradok egy időre a nagy tállal és a bokrokkal, és turbó fokozatra kapcsolva tépem a bogyókat az ágakról, mikor újra megjelenik Buddy. Nincs nála labda, Hurrá! De mit csinál???? Úgy kerüli meg a bokrot, hogy hatalmas mancsával BELELÉP A TÁLBA.... Erre nincsenek szavak, rendkívüli érzéke van hozzá, hogy rossz időben rossz helyen legyen:)

(kép innen:gittarawfood.blogspot.com)

mint a macska??

2011-06-26T08:32:00.004+02:00

A minap reggel Ati elszundikált a TV előtt. Bádszor még az igazak álmát aludta az előszobában. Ati is így tett, de egyszer csak rémisztő hangokra - erős öklendezésre - ébred. Kirohan, megnézni, mi történt, hát Buddy küzdött fel a gyomrából egy nagy, bonbonra emlékeztető gombócot. Kisebb vizsgálódás után kiderült, hogy a kutya egy nagyon nagy fűcsomót öklendezett ki! Mint a macskák a szőrcsomót. De vajon mi lehetett abban? Remélem, csak normál tisztulás. Előző nap hosszan legelészett...Guszta nem volt, az biztos...

A nagy zabálás

2011-06-11T21:00:00.009+02:00

Buddy etetése menetrend szerint zajlik. Reggeli és vacsora, napi kétszer max. két pohár táp és egy kis rost, illetve néha finom falatok, maradékok. De a torta nem tartozik a finom falatokhoz. Mégis, a múltkor bevágta Benőke szülinapi tortáinak asztalon és konyhapulton felejtett szeleteit. Szám szerint négy szelet csoki- és 1/4 tojás formájú mascarpone-s répatortát. Részletekben. Csak az tűnt fel, milyen csend van és Buddy alig hallható ki-be járkálása. Akkor megfogadtam, hogy nagyon vigyázok erre, ne kapjon már rá arra, hogy engedély nélkül, pláne az asztalról eszik. Mert utána pár napig megint janizott, nagyon büszke volt magára és a zsákmányára.
Erre ma megint mi történik? A ballagáson kapott sütiből elcsent két darabot. Ugyanúgy, finom kis osonás be a teraszról, aztán elcsenés az asztalról, aztán visszaosonás. Jól kiakadtunk, hogy megint mit művelt és a teljes maradék sütit betettük az asztal közepére. Este fürdetjük a kislegényünket, Buddy lent van, egyszer csak Ati lemegy, majd rohan vissza: Bádszor az ÖSSZES SÜTIT MEGETTE AZ ASZTALRÓL. Most roppant jóllakottan, enyhe cukormérgezéstől letaglózva hever a konyhakövön....
Veszek egy széfet a kajáknak ezentúl. És kíváncsian várom, mekkora arca lesz a kisállatnak holnap reggel. Janikutya.

Lajta kupa

2011-06-09T21:58:00.000+02:00

Bádszorral elindultunk a Lajta kupán. Én már nem is csodálkozom azon, hogy a kiskutya milyen módokon adja tudtunkra, hogy nem nagyon akaródzik neki versenyezni. Helyszín: Mosonmagyaróvár, hajnali f8, akkor értünk le, gyors edzés a pályán, kutya eltéve utána a csomagtartóba, majd 10kor sorra kerülünk. Jaaa, csak közben műsorváltozás volt és kicsiny, két főből álló BH2es mezőnyünk 8kor ringbe szállt. Úgyhogy éppen padlót ért Buddy a csomagtartóban, már húzni is kellett kifelé, fel a pályára és már így is elkéstünk, brrr.
Elindult a verseny, versenytársunk Dorka, a törpetacskó! Buddy kezdte a körmunkát, addig a tacsesz helyben maradt. Buddy szét volt esve rettentően, szagolgatott, ténfergett, láthatóan még aludt. A pórázon követés okés volt, a szabadon követésnél olyanokat csinált, amit soha, az előreküldésnél pedig már a bolondját járatta Atival. De azért meglett végül a BH2 vizsga. A kis tacskó remekelt, mi az előkelő második helyen végeztünk. Viszont Buddy apportja, nnnna, az KITŰNŐ lett! Legalább!!!
Képek, élmények, hangulatok itt:
http://gallery.site.hu/u/Charlie1/lajtakupa/

Mindig magasabbra, mindig magasabbra

2011-06-08T00:05:00.001+02:00

Kisbádó bent alszikál velünk a házban. Eddig ketrecben, most a ketrec leköltözése után a földön. Mert persze nem szokott le a kisBádó a szuterénbe, pedig mindent elkövettünk. A ketrecét levittük, de ő maradt. Szóval aludt a konyhában, a bejárati ajtó előtt. Aztán, mint a kecskegidás mesében a farkas, tovább terjeszkedett. Hétről-hétre lopta a távolságot és került egyre beljebb. A múltkor már elért a nappali elé, a járóka tövébe. Ebbe még bele is nyugodtam, de Ati már kezdett aggódni. Nem hiába. A minap nagyban alszunk a hálóban, nyitott ajtóval és egyszer csak halljuk, hogy finom kis kaparászós hang hallatszik a falépcsőn. Kisbádszor felosont a lépcsőn, a lépcsőfordulónál megállt, majd feljebb lépdelve teljesen lesokkolt, mert fent még csak egyszer volt. Tanácstalanságában, hogy most merre is kellene továbbmenni, sirdogálni kezd, persze erre valamelyikünk felkelt és lekísérte, és azóta már többedszer tessékeli a sóbálvánnyá vált kutyát. Aztán a csúcsot (remélem) a minap érte el, amikor életem párja ment le reggel a földszintre és mit lát, a lépcsőfordulóban ott hortyog a Buddykutya. Mert ott fent van a kisgazda, meg a nagygazdák, hát Ő is ott akar lenni velünk.
Erre kitaláltuk, hátha csak a szőnyeg hiányzik neki. A lent lévő két darab bizonyára nem elég (?), lehoztuk hát a lépcsőfordulóból a harmadikat. Eljött az este, Buddy nyugovóra tér, a szőnyeg az ajtó előtt, a kutya a fürdőszoba előtt. Ahol persze előtte még sosem aludt. Na mindegy, a fene se bírja már ezt követni. Megébred éjfél tájban, kicsit kóvályog, majd elindul felfelé, a lépcsőfordulóba. Atival döbbenten figyelünk a nappaliban. A kutya alvajáró lett és feltörekvő. Mindig magasabbra vágyik! Barátnőmnek mesélem a sztorit, hogy Buddy feljött a ....és ki sem mondom, így felel: az ágyatokba? Vagy azt holnap fogod mesélni???:)

Buddy, a méhecske

2011-04-18T17:25:00.000+02:00

Virágzik a pitypang. Vagy kutyatej, talán az stílusosabb. Telis-teli a rét, a határ, és a mi udvarunk is. Ahol Buddy szívesen elidőz, leginkább a földön ejtőzve. A múltkor is jövök haza és várom, hogy majd megjelenik egy, a tavaszi napsütéstől leszedált kutyaállat. Meg is jelenik lomhán, de nem nagyon hasonlít Buddyra, ugyanis tiszta sárga a bundája. Egy merő virágporban úszik, biztos abban hempergőzött. Hasznos, mézelő Buddy.

Tente kutya, tente

2011-04-12T21:24:00.026+02:00

A múltkor leköltöztettük a kutyát a szuterénbe. Már régóta esedékes volt. Ketrecét levittük, a kutyaajtó biztosítja, hogy szabadon szaladgálhasson ki-be. Csak azzal nem számoltunk, hogy egyáltalán nem szeretne tőlünk távol, két szinttel lejjebb aludni. Úgyhogy annyira megemberelte magát, hogy az első pár nap száműzetése után az esti kikíséréskor lefeküdt a konyhában az ajtó elé és mindenféle rendetlenkedés helyett édesdeden aludt, egészen reggel 7ig. Ma is így tett, jövök le és ott találok a bejárati ajtónál egy nagy horkoló kakaós csigává tekeredett bundablökit. De nekem még aktuális volt az esti nasi beszerzése (tudom, ne is mondjátok). Tökmagra vágytam, de csak nem bírtam előásni a fiókból. Zörögtem-mörögtem pár percig, de erre már a kiskutya is felemelte a fejét. Ha zörgés van, és a fiók nyitva van, az azt jelenti, hogy a gazdanő valami fincsiséget varázsol elő. És abból kér Buddy is. De én azt akartam, hogy tegye vissza a kis fejét a kövezetre és aluszkáljon, én meg hadd kússzak be a TV elé a nasimmal. Persze tökmagot nem találtam, de Buddy fejecskéje megjelent a fiókban. Gyorsan kellett cselekednem. Visszavonszoltam az ajtó elé, leültettem, majd lefektettem, ügyelve arra, hogy a szfinx póz helyett szépen terüljön el, majd elkezdtem simogatni a mellkasán. Most, hogy itt a tavaszi szőrme, olyan kis puha a Bádszor, mint egy vakond. Simogattam, köröztem a tenyeremmel és közben duruzsoltam neki: aludj bundás kutyám, aludj bundakutya. És lőn, először csak másodpercekre csukta vissza a pilláit, majd hunyorgott, végül jóleső sóhajtást egy kidőlt elalvás követte. Működött!! Tente Buddy, Tente, itt van már az este.

A Budakeszi Kutyaiskola

2011-04-05T22:23:00.000+02:00

Buddy alma materének megújult a honlapja. Nézzétek meg, nagyon jó lett! Érdekes történetek, rengeteg kép, hasznos videók a kiképzésekről. Rengeteg jó fej kutya és jó fej gazda. Nagyon szeretünk járni a suliba!!! Már nem is tudom, hova járnánk szombat-vasárnap, ha nem oda:)
http://www.budakeszikki.hu/bkki_kikepzes.html

Vágyakozás

2011-03-28T23:57:00.000+02:00

Csengő kiskorában

Úgy szeretnék egy kis társat Buddy mellé. Miért is nem lett már korábban egy kisleány, aki szaladgál mellette? Több ötlet is felmerült. 1) Dobermann Dinasztia: gyönyörű fajtaszuka, megfelelő vérvonalból, szép almocskák, büszke Buddy apuka 2) egy megfelelő dobilány, max. egy alom 3) egy két éves dobilány valahonnan, lehetőleg nőiességétől megfosztva 4) egy vizslalány, menhelyről, vagy családtól, szintén max. két éves, és nőiességétől megfosztva. Az 1)es inkább csak egy fantázia, az igazi realitásnak a 2) és a 4)es látszik. De mikor???
A cél az lenne, hogy Bádszorgó ne legyen egyedül, tudjon kivel szaladgálni, barátkozni az udvaron. Holnap megkérdezem Ildit, Buddy edzőmesterét, jó ötlet-e egyáltalán, hogy jöjjön egy lányjövevény... Jelenleg nem alkalmas az idő, tudom:( De ennek ellenére szeretném nagyon, bár Ati egyelőre hallani sem akar róla. Ha nincs kedvem Buddy-t kivinni, kiengedni, vagy bármit csinálni vele, már mondja is kis éllel a hangjában "Kell még egy kutya, nem???"
Pedig ki is néztem már a vizslalánykát, mert a dobilányka után ahhoz húzna a szívem. Csengőnek hívják, a Noéban lakik...
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=1494

Az új szőnyegek

2011-03-22T21:55:00.000+01:00

Úgy van, hogy családunk legifjabb tagja, aki még Buddynál is fiatalabb több mint egy egész évvel, a kúszás-mászás útjára lépett. Minek következtében egyre több időt tölt a nappali különböző részeiben. Ahol parketta van, ezért nem túl meleg. Mivel a szoba végleges koncepciója és bútorzata nem alakult még ki, a gyors, olcsó megoldások mentén operálunk. Ezért a két olcsó nagy szőnyeg mellé beszereztünk még kettőt a rénszarvas burgerek és szalmakecskék áruházából. De a szőnyegek olyan kellemetlen gumiszagot árasztottak, hogy száműztem őket a teraszra, hadd szellőzzenek. Lengedeztek is a szélben egy darabig, aztán kinézek és látom, hogy már csak egy lengedezik. A másik, tetemes méretével vetekedve (2m) a kertben "nyargalászott", alatta egy izmos barna "pónilóval". Néha a földre huppant, csak hogy bolyhos felével is érintkezhessen a friss tavaszi udvar sarával és hátsó, gumis felületét a krumplinyomdához hasonlóan 4szirmú virágmancs minták tarkítsák. Kimentem intézkedni, Buddy kicsit bután nézett, hogy elviszem a játszópajtását, de hamar megnyugodott. Aztán egyszer csak kinézek, most már a szőnyeg társa hancúrozott az udvaron, hasonlóan a másikhoz. Aznap még kétszer mentettem meg a szőnyegeket, pedig esküszöm, azt hittem, hogy ahova kitettem, onnan már én sem érném el, nemhogy a kutya. A szőnyegek aztán felkerültek az emeleti teraszra, csak hogy sós kútba, kerék alá, eső alá, szélbe, hóba, még ott lengedezzenek egy hétig a szabadban. Aztán bekerültek végre a szobába. A szagukból semmi sem tűnt el. De a hátukon ott virítanak Tahi Réme Picasso legújabb remekei.

Piskóta

2011-03-20T15:17:00.000+01:00

Mielőtt még azt hinnétek, hogy átváltok egy gasztro-blogra, eloszlatnám a kételyeket. A hülye kutyáról fogok írni, csak most két étel-szerű téma ugrott fel. A Bukta kutya nem étel, csak ilyen nevet kapott a kis pára, a mai témánk pedig Buddy úr nagy kedvence, de menjünk sorjában.
Van az úgy, hogy a kis kutyát sikerül nagyon boldoggá tenni. Mostanában amúgy is újra egy tündér, cicafiú, bújik, simul, teljesen helyreállt a családi béke. Ezért elő-előfordul egy kis jutalmazás. A csúcsattrakció nem más, mint a piskóta. Aki(ami) az alsó fiókban lakik a többi TVzős nasival, abrakkal. Ha nyílik a fiók, Buddy izgatottan szagolgat, odarohan és próbál közel férkőzni a jóhoz. Ma pont erre érkeztem le az emeletről, egy boldogan nyargalászó kiskutyára, aki a terasz és a konyha között handabandázott, rázta a kis golflabda farkát, hörgött, mörgött, öröm-futott, a nagy boldogságában azt sem tudta, hova legyen. Mert a dobermann fogak között ott lapul a legeslegtutibb kedvenc, a babapiskóta! Ezt kapta gazdától!

Tuti Bukta

2011-03-15T20:58:00.000+01:00

Fent jártunk végre az erdőn. Igen, az erdőn. Remegett a szám, mert a Maci kutya ki tud járni még mindig, de Ati azt mondta, vége a Félelem és Reszketésnek Sunny Hill-en, irány az erdő. Buddy-stól, gyerekestől. Persze felszerelkeztünk minden szükséges eszközzel, bottal, paprikaspray-vel, de végül egy határozott rászólás is visszavetette Maci harci kedvét. És fent az erdőn, csodálatos volt, Buddy-t hosszan elengedtük, boldogan andalogtunk, mígnem a kanyarból felénk nem rohant egy négylábú. Akkora svunggal, hogy majdnem feldöntött babakocsistól, Buddystól. Nyargalt mögötte a gazdanője, hogy vissza, vissza, de Bukta, mint később megtudtuk, a féktelen, éljünk a mának típus volt. Buddy olyan boldogan vetette magát utána, hogy hosszú percekig hagytuk őket szaladgálni, kergetőzni. Boldog, önfeledt kutyálkodás:)

Zzzzzzz....))))....

2011-03-07T22:18:00.000+01:00

Hát pont ezt hallom. Nézem a Bones-t (milyen stílusos sorozat egy kutyás blogra, ugye?) és belemerülök a szétmállott fejeket közelről vizsgálgató szigorú szakértőnő világába, amikor valami furcsa neszt hallok. Fülelek, fülelek, de csak nem jövök rá, hogy mi lehet ez a zaj. Kihallgatózok, hátha kintről jön. Nem. Behallgatózok, hátha a Buddy az. Az nem lehet, ez emberi horkolás. Papám nincsen itt, máshol él, akkor meg mi ez? Kint terpeszkedik egy jóllakott rinocérosz, megevett két pohár tápot, nyakon öntve némi levesmaradékkal és bébikajával, és most zsákmányát emésztgetve fekszik az előszobában. Póriasabb verzióban Buddy úgy horkol, hogy konkrétan semmit, de semmit nem hallok a TVből.
Jujj, most ugatott a szomszéd kutya, horkolás abbamarad, feszült figyelés, önfeledt TVzés!!!

Előre!

2011-02-28T22:41:00.001+01:00

Régi úttörő jelszavunkat mostanában a kutya kiképzése során koptatom. Heti egyszer házi kiképzésben jeleskedhetünk a kiskutya és jómagam. tanítómesterünk segítségével. Buddynak és nekem is nagyon jót tesz, nekem talán jobbat, mert a bénázásban igazán erős vagyok. Tesiórákon szüntelen megaláztatásban volt részem, semmit nem tudtam megcsinálni, amit kellett, fél percet lengtem-lobogtam a kötél végén mászás helyett a kettesért, a kis labda dobásnál a saját lábujjamon koppant a labda, a szekrényugrást sejthetitek. Pedig az edzésen nagyon kell koncentrálni, nem csak magamra, hanem Buddyra is figyelni. Utóbbi elég ügyes. És gyors is. Lenne, ha bírnám a tempót és 8 végtag koordinálását. Na mindegy, vissza az előréhez. Ez nem más, mint az előreküldés. A kutyát magam mellett lefektetem, majd gyorsan, egy egyenes vonal mentén kb. 20 lépést előrehaladok, majd a labdát nagyon látványosan leteszem a földre, hogy az eb is lássa, majd visszasietek, felültetem, megpaskolom, felpörgetem, közben szövetnyakörvét fogva, hogy "na, na, odanézz, ott a frankóság",majd kiadom a bűvös szót: "előre", közben jobb karomat előre nyújtom. A kutya nekiiramodik, és a labdához érve fel kellene kapnia azt, úgy, hogy előtte nyomban lefekszik. Hát ez így leírva lehet, hogy nem hangzik bonyolultnak, de rávenni, hogy feküdjön le, nem volt könnyű. A gyakorlatnak amúgy ez a lényege, hogy kiadom az előre vezényszót, a kutya előreszalad, majd feküdj vezényszóra lefekszik, csak most még labdával gyakoroljuk, mert annyira szeret labdázni. Profin taglalva itt találod: http://www.kutyahirek.hu/index.php?aid=99b74e55032730127d6a579
Azért, hogy hamar lefeküdjön, tenni kellett egy s mást, pl. szaladtam utána a vezényszó kiadása után, szinte rázuhantam, hogy tudjak egyet csapni rá, hogy azonnali impulzust kapjon a fekvésre. Pár alkalom ilyen bénázás után, amikor már a röhögőgörcs kerülgetett mindenkit, megszokta, hogy simán lefeküdjön rászólásra is. Szóval most ezt gyakoroljuk.
A dolgozó népért, a hazáért, Buddyért előre. Csak Ő nem mondja rá, hogy "rendületlenül".

Járvány!!!

2011-02-14T16:52:00.002+01:00

Írtam a napokban, hogy Buddyboy elkapta a kennel-köhögést (http://buddydobi.blogspot.com/2011/01/kennel-kohoges.html.)
Ma járt itt Csoki kutyabarátunk (http://buddydobi.blogspot.com/2010/07/csoki.html) gazdája és újságolta, hogy az egész Sunny street ettől szenvedett két hete!!! Ki jobban, ki kevésbé jól viselte, de tény és való, hogy egy hétre eltűntek a kuttyok az utcából és otthon lábadoztak, Kihunytak a bandaháborúk tüzei, csak egy, valamiért védettséget élvező kis korcs kutyalány tartotta a frontot és társaság híján magát idegesítette.
Jó a rosszban, hogy ezek szerint a roppant ellenszenves, agresszív, bugris, bunkó Maci kutya is biztos elkapta. Legszebb öröm a káröröm (ha más nincs...)

(kép innen:www.epa.oszk.hu)

Csikócsőr

2011-02-11T23:34:00.001+01:00

music-says-it-best.blogspot.com

Buddy mostanában nagyon kezes. Sokat és szépen dolgozik, engedelmes, mozdulatai pontosak, begyakoroltak. Korábban lassan feküdt, de mostanában sokat gyakoroljuk a fekvést és már nagyon megy neki. Ha evés előtt kell feküdnie (a sorára várva), akkor nem olyan gyors, mint kint a pályán. Hanem lábát komótosan, szépen előrenyújtja, nyakát szintén megnyújtja, majd lassan lecsúszik a teste a földre, másik mellső lába pedig utoljára érkezik a talajra. Olyan, mint a Harry Potterben Csikócsőr! Ha pedig a lábtartást nézzük, kísérteties a hasonlóság.

Etikett-protokoll

2011-02-07T22:56:00.000+01:00

livornodailyphoto.blogspot.com

Az ajtón nem illik berontani. Ez köztudott, Buddy mégis rengetegszer berontott már. Hallod a nagy robajt, ahogy szalad a teraszon, majd hatalmas ugrás, dörrenés, kilincs le és beszalad a konyhába egy nagy cula kutya. Körbenyargal, ha éppen a konyhapultnál állok, rátaszít, ha nem, akkor is ezer sárnyomot helyez el a gránitszürke kőre. Bosszantó egy dolog, na. Többször tettünk kísérletet már arra, hogy erről leszoktassuk. Volt hirtelen nyakonöntés, szigor, ecetes vízzel sprézés, olcsó dezodorral sprézés, ráförmedés, csak hogy a leggyakrabban alkalmazottakat említsem. Végül sikerült addig eljutnunk, hogy ha együtt érkezünk az ajtóhoz Buddy-val, "ül" parancsszóra leül és csak akkor jön be, ha már mindannyian áthaladtunk a fotocellán, és erre engedélyt kap. De még mindig megoldatlan volt az előrontós behatolás. Az élet ezt is megoldotta. A minap porhó esett, finom csúszós réteggel bevonva a teraszt. Buddy azt már megtanulta, hogy ilyenkor a kanyarban lassítani kell, mert ott csúszik. De az ajtónál nem tudta ezt a szabályt.
Az alábbiakat észleltem: Buddy rohan, terasz sarkán lassít, majd gyorsít, készül a nagy ugrásra a kilincsre, ugrik, majd egy hatalmas huppanás (Buddy elzakózhatott), majd egy nagy durranás. Kinézek gyorsan és ott áll az ajtótól 3 m-re egy tétova, megszeppent Buddy. Mellette a horgászszék feldőlve.
Azóta nagyon kis diszkrét tud lenni a kisbádi. Elsétál az ajtóig és finoman megkarmolja, jelezvén, hogy "tisztelt gazdáim, kérem bebocsátásomat." És mi kimegyünk és bebocsájtjuk:)

Madarat tolláról

2011-02-04T21:27:00.000+01:00

http://www.kokay.hu/marokko01f.htm

Kitettem az etetőt még karácsony előtt, majd egy szép darab szalonnát. Kicsiny gyermekkoromból úgy emlékszem, hogy a szalonna is jó szolgálatot tesz a fázós madaraknak, elcsipegetett zsírját beépítik, melegíti őket. Hát jól nem ez van. Hanem teljesen hidegen hagyja a szárnyasokat a dolog. Kivéve egy újdonsült szárnyast, egy nagy méretű, hattyúként elnyúló lényt, aki ugra-bugrálva próbálta megszerezni a számára nyilván elérhetetlen ágra kitett szalonnát. Sokáig nem adta fel, hosszú lábait feltámasztotta a fa törzsére és próbált felhúzódzkodni. De nem olyan hatékonyan, mint a kecskék egy marokkói oázis argana fáin... pechére...

Auuuuuu(gmentin)

2011-02-02T17:45:00.000+01:00

Múlik már a kennelköhögés, de elég lassan. Normál esetben a lefolyása a következő: a kutya elkezd irtózatosan hörögni, mélyről jövő fulladozással, elég rémisztő hallgatni. Ez már okot adhat a gyanúra. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ilyenkor már elkapta a vírust, ami ezt okozza. Az orvos ilyenkor általában Algopyrint ad, napi egyet kapott Bádszor, majd ha megjelenik az orrváladék (sárgás, brrr), akkor elindult a bakteriális felülfertőzés és onnantól jön a jól bevált antibiotikum. Jelen esetben Augmentin. Egy jól megtermett állat, mint Buddy, közel 40 kg-t nyomva napi két szemet kap belőle, reggel és este, evés előtt. A gyógyszerész javaslatára májkrémben adtam be, nossss, tényleg bevált, nyelte, mint kacsa a nokedlit. Meg ápolgattam persze a jószágot, még kétszer főztem "kiütős" levest, benne minden földi jóval és gyógyteákat is. Bádszor lábadozik, az Augmentin megtette hatását. Még egy hét kutyasuli nélkül, mert még fertőz, de jövő héten back to life! És ha már teljesen meggyógyult, plusz még két hét, megkapja a kombinált oltást. Mert az jó erre is. Többek között.

Kennel köhögés

2011-01-28T23:15:00.000+01:00

http://www.gettingadog.org

Na, jó sokáig elhúztam, hogy végre írjak, egyfelől elkezdtem dolgozni és nincs időm, másfelől valami frappánssal akartam nyitni az évet. Addig-addig húztam, halasztottam, hogy Buddy adott egy apropót. Az egész ott kezdődött, hogy leugrottunk az állatorvoshoz a múlt héten, hogy veszettség ellen beoltassuk és ott hülye fejjel rákérdeztem, hogy a régóta esedékes kombinált oltás jó lesz-e majd a kennelköhögésre. Pech.... Tegnap este Buddy elkezdett hörögni az udvaron, még vacsora előtt, úgyhogy félrenyelésre, egyéb gondokra nem gyanakodtunk, max. arra, hogy leslukkolt egy adag havat. Hát nem. Éjszakára már hörgött, öklendezett, teljesen készen voltam, őriztem, hivogattam állatorvosi ügyeleteket, stb. Persze senki nem veszi fel, de egy igen, elhadarom a gondomat, mire az úr: hölgyem, én a portás vagyok, de szerintem abból, amit elmondott, nincs sürgősségi ellátásra szükséges. Elhittem:) Aztán ma reggel hívtuk Ildit, Buddy oktatóját és barátját és egyértelmű lett, kennelköhögés http://www.haziallat.hu/kutya/betegseg-gyogyitas/kutya-betegseg-kennel-kohoges/2448/. Ez egy csúnya, makacs betegség, olyan, mint az influenza, leveri a kutyát, rémesen köhög, akár az öklendezésig. A fázisai: 1) vírusfertőzés 2) bakteriális felülfertőzés. Remélem, a második fázist elkerüljük. Buddy most pihen, nincs suli, mert fertőző, nincs labda, paskolás, csak nyugi, finom foglalkozás, kevés hóban ugrálás. Napi egy Algopyrin. És a gyógyírok! Finom levest főztem Neki estére, benne darált hús, gyömbér, zeller, szegfűszeges hagyma és egy nagy adag kakukkfű. És persze rengeteg kamillatea. Kis Bádszor, beteg kis kutymorgónk.

Madarak

2010-12-30T11:24:00.001+01:00

Buddy naphosszat heverészik, úgyhogy most írok valami másról, azaz másokról! Mégpedig kitettem két madáretetőt a kertbe! Ez már régi hagyomány nálunk, a Papámtól tanultam a madarak szeretetét, amióta az eszemet tudom, eteti a madarakat. Ha fészket raknak nálunk a rózsalugast tartó vascsövek tetején, főtt tojást és reszelt sajtot visz a fiókáknak, ha pedig beköszönt a tél, elkezdi feltölteni a kerti etetőket maggal, és öregebb szalonnadarabok is kikerülnek az ágakra. Sőt, a falánk macskákat is folyamatosan üldözi! Szóval madárbarát kertben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran betegeskedtem és olykor szomorú kis napjaimat tényleg feldobta az etető és a köré gyűlő madársereg, amire pont ráláttam az ágyból. Órákig el bírtam nézegetni. És tavaly a nővéremtől kaptam egy szép etetőt (Ő is függő:)) és onnantól már én is madárbarát kertgazda vagyok! Pont most vitattuk meg a karácsonyi asztal mellett, hogy mennyi madár gyűlik össze rendre az etetők körül. Meg is említettem, hogy egyre több fajta jelenik meg, kezdték a széncinegék, majd a kékcinegék, aztán jöttek a verebek, a rigók, most már van rozsdafarkú, tegnap két vörösbegy. Mára beköszöntött egy sármány és két tengelic (hűűűű, azért ezeket ki kellett google-izni...), és a végén egy gerle. A tesóm viszont beszámolt róla, hogy náluk már harkály is evett, na ez überelhetetlen.
Summa summárum nagyon szép látvány, Benőke is odavan érte. Rendszeresen hordom ki a magot, mert fontos, hogy ha egyszer ideszoknak, mindig találjanak ennivalót és a hófödte tájban nagyon nagy az étvágyuk. Egy hónap alatt betermeltek két kg magot, de a látvány mindenért kárpótol.

ui: két óra sem telt el és már másodszor járt itt egy HARKÁLY!!!

Facebook stories

2010-12-29T12:50:00.000+01:00

Annyira cuki kis ismerős van Buddy FB barátai között, Gus Dobermann. Mindig történik Vele és kis társával valami érdekes, most pl. nem mehetnek sétálni, mert megsérült a mancsa. Valami ír farkaskutyától riadozott és közben rosszul lépett, vagy mi, de annyi a lényeg, hogy nincsen séta. És ilyen arcot vág mindehhez, teljesen lehidaltam:)
Buddy-nak is volt már epizódja ír farkassal, fent az erdőnél és lelkemre mondom, nagyon megijedt szegénykém, pedig egy fiatalka kutyus volt az ír lovag, kevesebb, mint 8 hónapos, míg Buddy már 1 éves múlt. Szóval fent az erdőn ment a játék, handa-banda, mikorra megjelent az ír farkas egy másik kuttyal és gazdával. Buddy pedig annyira megijedt a hatalmas méretektől, hogy teljesen összezavarodott, végül lefeküdt a földre, hátha elmegy a szörnyeteg (ahogy Gus hívja a bejegyzésében:))
Hiába, ez ilyen egyszerű a kutyáknál, aki nagyobb, attól félni kell és punktum.

(kép innen :http://www.facebook.com/home.php#!/photo.php?fbid=1387499027858&set=a.1133845286673.16722.1843534687&notif_t=like)

Muddy Buddy

2010-12-23T09:46:00.002+01:00

Hol is kezdjem...
Unalmasabb és kispolgáribb végéről megfogva: "jajjjajjjajj, meg kellett volna már csinálni a kertet, körbe-körbe karikába lejárókövezni..., de a pénz,..... meg ugye a körülmények,..... meg az a sok szimmetria, ami lesz a kövekből....., a szép zőőőd gyep és rengeteg gyephézag között"
Lazábban: "baromi nagy a sár, majd csak tavasz lesz egyszer, meg valaki a kertet is megcsinálja....talán"
Dühöngve: " december 23-án a francnak nem a hóesésben gyönyörködök? 3 napos eső után a Szigeten kisebb sár volt, meg még búfelejtőt is szorongattam a kezemben folyamatosan, az is segített"
Summa summárum irtó nagy a sár az udvaron. És a kisBuddy ebben boldogan szaladgál, bundáján és virágszirom tappancsain tetemes mennyiséget behordva a házba. Ahol most volt nagytakarítás. Gondoltam, karácsony előttre kérek segítséget, jött is két kedves hölgy és megindult a súrolás-múrolás, a tisztítás, takarítás. A végén pedig a konyhakövet hatodszorra felmosva ilyet hallok: "én mindjárt sírógörcsöt kapok. Ennyi után is tiszta sár..." Ez nekem és Buddy-nak is szólt, aki tényleg elképesztő állapotba dobja a ház azon részeit, ahol megjelenhet.
Korábban egy picit zavart csak ez, a nagytakarítás árát kifizetve viszont görcsösen lesem, hol egy porcica, hol egy piszok, és tessék, Buddy berohan és minden tiszta, tiszta dzsuva.

Om, Om, lazítanom kell, még el sem kezdődött a karácsony, ez pedig az ünnepi vacsorán is részt fog venni, révén, hogy a konyhában lakik.

Boldog szülinap

2010-12-22T16:38:00.000+01:00

Ezt alig hittem el, Buddy 41 szülinapi gratulációt kapott a Facebookon! Na, ezt add össze (nekem nehezen ment a számolgatás:)! A világ minden tájáról, Spanyolországtól Indiáig. A mi kis Buddy-nk:) Ati mutatta este, és (szégyen és gyalázat) akkor esett le, hogy a kistöki bizony két éves lett. Egyéb jelekből - mint a szó nem fogadás és társai - már észrevettem, de a konkrét esemény kiesett a fejemből. Bezzeg tavaly... amikor még a teljes fókusz a kiskutyára áradt, akkora cécót csaptunk körülötte, hogy csak na.
Nem baj, most majd a kisJézust várjuk, már megírtam Buddy nevében, hogy mit hozzon, el is hozta, csak a fa alá kell tenni. Beszámoló majd akkor. Addig is Isten éltessen kicsi Bádszor, Te lókötő.

East Side, West Side

2010-12-20T21:54:00.000+01:00

Kedvenc jelenetem volt az Ali G inda House-ban (http://www.filmkatalogus.hu/Ali-G-Indahouse--f12606) az East side és West side "bandaháború". Valami hasonló történik most az utcánkban. Buddy képviseli a West side-ot és Maci kutya az East side-ot. Aki megint kiszökik a kertjükből és szabadon garázdálkodik, de már nem meri Bádszort idegesíteni a mi kerítésünknél, csak messziről, és azzal, hogy körbejelöli az utcát. Buddy a kerítés mögül hörgi, hogy "West side is the best", de Macit nem érdekli mindez... Eddig kb. ez volt a felállás. De most Buddy megelégelte, hogy a Maci állandóan átjár megszentségteleníteni az Ő West side-ját és ma majdnem a tettek mezejére lépett. Ehhez két dolgot kell tudni.
1. Maci anno megruházta Buddy-t, amikor nem engedtem neki a visszavágást, ld. korábbi bejegyzés.http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html
2. Mostanában kiengedjük Buddy-t szaglászni a kapu elé, a mi kis utcánkba, hogy kicsit levezesse az energiáit.
Szóval ma megint jött a Maci, fel is hívtam rögvest a gazdáját, aki újra ígéretet tett, hogy megcsináltatja a kerítést, amit egyre kevésbé hiszek... Buddy ordított derekasan, Maci tisztes távolságban jelölgetett, majd zászlós álló farkát lengetve diadalmasan elvonult. A vihar elült, eltelt pár óra, míg útnak eredtünk és ki is engedtem előtte Bádit futkozni. Aki nem felejtett. Hanem elkezdte módszeresen felderíteni, hogy hol járt a Maci-gyerek, és visszajelölgette a vizeletpettyezett sarkokat. Ahogy ezt a tevékenységet végezte, egyre jobban felszívta magát és egyre távolodott a kapunktól. Olyannyira, hogy már vissza sem bírtam hívni. Lement az útra, Barni (Maci volt csatlósa) portáját is megjelölte, majd legnagyobb bánatomra Maciék felé vette az irányt. Rohanni kezdtem, mert ilyen még nem volt, Buddy pedig a füle botját sem mozgatta a hívásomra, és közben egy autó is jött. Már majdnem az East side demarkációs vonalát is átlépte, amikor szembejött egy, egy, jéé, egy öreg néni. Ilyet se nagyon látott Bádszor mostanában, közben hátulról egy terepjáró is megérkezett, és én is lélekszakadva. Bádszor az autó hangjára megfordult, majd meglátott engem, aki bőszen labdát lengetett, amire ösztönösen rámozdult. Gyors "megbilincselés" és visszatoloncolás a nyugati oldalra. A balhé most elmaradt, és ha rajtam múlik, el is fog. Bádócska marad a kerítés belső oldalán.

Este jó, este jó,

2010-12-16T22:26:00.000+01:00

Bádi kis Csipkerózsa korában

este mégis jó, apa mosdik, anya főz (?), és a Buddy horkol. De annyira, hogy a Fábry-showt sem bírom zavartalanul nézni, mert konkrétan beleröfög, hörög, morog, belekorrog az éterbe a kutyaúr. Megfigyeltem, hogy néha úgy horpaszt, hogy a ketrec falára oldalvást odadől, a feje függőlegesen fennakadva a rácson és akkor szokott ilyen hangokat hallatni. Ati a múltkor vacsora közben (mert ugye mégis főz az anya...) elkezd fülelni. "ez meg mi?" Hát a Buddy:) Nyáron elküldöm a szellemvasútba, kereset kiegészítésre. Ezzel az orgánummal garantált a jatt.

Kiképzés

2010-12-09T21:40:00.000+01:00

egy régi kutyasulis kép

Nem nagyon bírtam belenyugodni, hogy a kutya bünti sokáig tart. Buddy is össze volt zavarodva, nekem sem volt komfortos egy összezavarodott Buddy. Úgyhogy megkértem Ildit, hogy kezdjen újra járni hozzánk. Ati helyett most én fogom képezni az ebet. És akkor nyájas lesz, mint egy kisbárány és a talpam nyomát is megnyalja. (meg a tíz ujját, bár azt rendszeresen, sőőőt, egyéb testrészeit is, de ezt most hagyjuk, azt magától is megteszi). Múlt pénteken kezdtük. Anyóskám vigyázta addig kisBenőt, mi pedig a havas latyakban gyakorlatoztunk. Ügyes volt a Buddy, de nem tökéletes a párosunk, nem vagyok elég kemény. Hmmmm. Mindig ez van, nem bírok elég keményen odavágni. Inkább pofázni szoktam a civil életben is, de Ati szerint úgy semmi esélyem fegyelmezni, hogy "kedves Bagoly úr, hogy szolgál az egészsége?", majd menekülök a rám ugráló sáros mancsok elől. Szóval csak a duma, pláne a bagoly uras cizelláltság, mit sem ér, ettől nem fog tisztelni az eb. Pedig kell a R-E-S-P-E-C-T. De Ildi fantasztikus tanár és úgy belém rögzülnek a parancsszavak, mozdulatok, hogy csak na. Pákk, pákk, visszhangzik a fülemben és már térülök, fordulok és a kutya ül, fekszik, pipiskedik, reménykedik, jutalmazódik, helyben maradódik. A héten már háromszor gyakolroltam vele, mert fejben kell lefárasztani, attól fekszik utána szépen, mint egy sezlony-dísz. De annyira kifárasztom agyilag, hogy most is, a mai késő délutáni trenírt követően, vacsora helyett a ketrecében alszik. Nem is evett....

Korcsolyapálya

2010-12-03T09:09:00.000+01:00

Na tessék, most meg az ón esik. Egész nap bent voltunk, Bádszor reggel 7kor megkapta a reggelijét és onnantól egészen du. 4-ig egy Santa Barbara-i nyugdíjasnak képzelte magát, mert boldogan aluszkált a ketrecében, meg nyújtózkodott, meg dudorászott, meg néha kikérezkedett inni, néha meg a ketrecében felhelyezett vizesedényből lefetyelt. De 4kor szólította a természet. Utána viszont úgy húzott vissza, hogy csak úgy porzott. Volna, ha előtte nem ered el az ónos eső. Olyan jégpálya lett a terasz, hogy egyből egy zakóval kezdte, ezerfelé csúsztak a lábai. Amúgy is úgy néz ki, mint egy mutáns flamingó ezekkel a virgácsokkal, de a jégen kontroll nélkül közlekedő tappancsok riasztó látványt nyújtottak. Azért kizártam kicsit kifagyni, aztán még labdáztunk is a kert havas részein. Aztán este lett, és nyugovóra tértünk. De megint csak kimegy egy utolsó körre. És láss csodát, emlékezett, hogy gáz a terep, mert olyan óvatosan lépked, mintha tojásokon járna. Kis tipi-tupa lüke kutya.

http://www.softexpressions.com/software/emb/AppDogs.php (kép innen)

Tolvajtempó

2010-11-30T22:15:00.000+01:00

Ati reggel lebotorkál. Jajj de jó, még a hó is leesett, úgyhogy az átlagnál kómásabb az egész család, beleértve a nagyfülűt is. Azért kiengedi, mert mégiscsak kezdődik valami reggel-féleség, de marad Bádi bent a ketrec félhomályában, ott tündököl a kis szagával és nem akaródzik neki kimozdulni. Ati kihasználja az alkalmat és ellibben a WC irányába, de még a szeme sarkából látja, hogy a kómás kutya félálomban, hunyorogva odabotorkál az asztalhoz és elemeli a sapkáját, majd egy másodperc töredéke alatt már fordul is ki vele az ajtó felé...A vérében van a lopás, na.

Stílusa van...

2010-11-27T21:51:00.004+01:00

A bünti miatt kevesebbet foglalkoztunk a kutyával, azaz kevesebb játék és simi és hancúr jutott neki. És sok udvar, kevesebb ketrecben heverészés. Merthogy el van kényeztetve:(
Szóval kint tobzódik az udvaron a nagy unalmában és egyszer csak azt látom a függöny mögül leselkedve (mert azért nem bírtam megállni, hogy ne lessem meg félóránként), hogy megjelenik a színen egy sárga lapát. Ott hever az udvaron, mindenféle funkció nélkül (márpedig ha egy pisztoly van a színpadon, annak ugye el is kell sülnie, de ez a szabály lapáttal láthatóan nem működik). Aztán látom ám, hogy a narancssárga lombseprű ütötte ki a nyeregből szegény lapátot, akivel Buddy boldog táncot jár a kertben fel, s alá. Rágja, rángatja, cibálja, megint rágcsálja és újra és újra az argentin tangó bedöntéses lépése következik. Pörögnek, forognak, átkarolja, öleli és rettentő sokszor megcibálja.
Unatkozik, de azt legalább magas fokon és nagyon is színvonalasan műveli. Stílusa van...

Hope

2010-11-19T21:43:00.000+01:00

		Kedves Barátném küldte mentsvárul a fenti képet (ld whoiam komment), illusztrálandó, hogy a kisBuddy még meg fogja emberelni magát, és hogy a lelke mélyén egy kis szeretetzsák, aki csak azt akarja, hogy figyeljünk rá. Meg mentségül is a kisBuddynak, mert Ő is nagyon szereti. Mert még semmi sincs veszve:) a kiskutya ki fog kerülni a büntiből. Addig, amíg ez bekövetkezik, azért nem szeretnék féllábon állni, de hiszem, hogy már nem tart soká a dresszúra.
http://farm1.static.flickr.com/108/276593932_85639a5bf0.jpg

:(

2010-11-16T17:20:00.000+01:00

azért nem írok már régóta, mert büntiben van a kutya. És aki büntiben van, azzal ugye nem történnek bájos események, mert a gazdák nem engednek olyan helyzetet kialakítani, ahol egy nagy kamasz, már-már férfi doberman srác bájoskodhatna. Merthogy Buddy kihúzta a gyufát, amióta Ati kevesebbet van vele. A sok tréning és dresszúra után kiürült az élete, két kapura unatkozik és új elfoglaltság után nézett. Úgy érzi, hogy nincs férfi a háznál, hát majd Ő az lesz akkor. Szerinte. És nem akar szót fogadni. Ezért most büntiben van, nagy szigor, kevés játék, inkább feladatok és egész nap az udvaron rostokolás. Vagy rostokollás, esetleg rostoklás. Kénytelen leszek előhúzni néhány korábbi sztorit, egy van mondjuk a tarsolyomban, de ahogy ellágyulnék, újra eszembe jut, hogy bizony a kutya most büntiben van. Remélem, hamar összekapja magát, nem szeretném kemény, angyalbőrös stílusban folytatni...

Itt van az ősz, itt van újra...

2010-11-07T21:03:00.000+01:00

Hova is tettem???

és tényleg szép, a kedvenc évszakom. A kertben megszaporodtak a hulló falevelek, olyannyira, hogy A. nem bírta már elnézni és kiment összegereblyézni. Persze Buddy sem maradhat le, mert neki tényleg mindig segíteni kell, ott kell lennie, ahol zajlik az élet, ahol a gazdaember tesz-vesz. Az ilyenfajta "segítség" persze inkább hátráltat, de végtelenül mókás. Örökítettem meg már nevetve bosszankodó A.-t, aki nem tudott kettőt tolni a fűnyíróval, mert a kutyakertész végig ott ugra-bugrált a kerekek előtt. Ültettünk már leilandi ciprust vele, amikor a kiásott gödröt "leellenőrizte" a kiskutya, beleugrott és tágította, mélyítette, mondjuk annak még haszna is volt.

És a minap, az avargereblyézés előtt labdázás volt a program és a kislabdája még mindig ott lóg a szájában. Ati egyet húz a lombseprűvel, a kuty labdája már a seprű előtt. Nyitom az ablakot kikiabálva, hogy "elgereblyézed a labdáját", mire kiderül, hogy ez teljesen szándékos, a koncepció szerint halad. Újabb gereblyézés, a labda bekerül az avardombba, Buddy pedig önfeledten keresi, turkálja.

Fél óra múlva kinézek, Ati a tégladarabokat dobálja a talicskába, miközben Buddy is oda hajigálja a kis labdáját. Mert olyan jó mindig azt csinálni, amit a gazda:)

A hárfaművész

2010-11-05T21:57:00.000+01:00

Mindig is pártoltam a zenét, és biztos, hogy ez hatással kell, hogy legyen a kisBádira. Mert hárfaművész lett a minap. Általában ugyanúgy kezdődnek a dolgok, azaz a reggeli ébredéses ásítozás utáni labdázással. Megy a nagy hajigálás, a kuty boldogan rohan a labda után a megszokott koreográfia szerint, majd az utolsó dobásnál, ha nem sikerül kiterekni a szájából, vagy küzdelemmel elvenni a labdát, inkább ráhagyjuk, hadd játsszon a zsinóros golyóval. És megindul az őrültködés. Bádszor hajigál, a zsinórnál fogva lóbál, lenget (ilyenkor jobb nem mellette lenni, mert irtóra fáj, ha megüt a lasztival). Majd felront a teraszra és az erkélyrácsok között kezdi lengetni a labdát, dobálja jobbra-balra, zeng-bong a teraszkorlát, és mi, szerencsés lelkek kisBenővel általában erre a különös és egyedi hárfakoncertre ébredünk reggel (akkor már 4.-szer persze:)). A művész úr úgy fél óra múlva elunja a koncertezést és bekocog a labdával, amit ünnepélyesen átnyújt, és cserébe megkapja a reggelijét.

Missing you

2010-11-04T22:22:00.000+01:00

Írtam korábban már, hogy sokat utaztunk mostanság együtt családilag, mivel több kutyás program volt: vizsgára készülés, nemzeti doberman bajnokság, kutyasulizás, stb stb. A nagy dömping után visszaesett a közös programok száma és előfordul, hogy a kis kvartettünk helyett csak Bádó és én, vagy Bádó és életem párja utazik a kocsiban napi barangolásra indulva. A kisgazda pedig otthon marad. Buddy ezt felettébb szomorúan konstatálja. A korábbi eufórikus kocsizások helyett fejlógatva áll a csomagtartóban, orrát a kisgazda "helyéhez" közelíti és panaszosan sírdogál. Nem is lehet vigasztalni, hiába szólongatjuk, kedveskedünk neki. Nem kerek így az élet, nincs itt a kishaverom, csak az illata szállong a kocsiban. Nélküle nem az igazi, na...

Hozzátáplálás

2010-11-03T09:16:00.000+01:00

Kicsi fiúnk életében beköszöntött a pillanat, hogy elkezdje kipróbálni a majdani lucullusi lakomák alkotórészeit. Egyelőre az almával próbálkozunk. A hozzátáplálás örömén felbuzdulva kitaláltam, hogy Bádszort is megkínálom eddig ki nem próbált ízekkel, ételekkel. Mindjárt aprítottam egy-pár káposzta girizdet, nosza lelkem, kóstold meg. Nagy boldogan fogadja a váratlan "nasit" és szertartásosan körbetáncolja, ugra-bugrál körülötte, kicsiny gömbfarka izeg-mozog. Majd beleharap és mindjárt le is lassít, de még egy esélyt ad, hátha a második harapás előhoz egy kis sülthús-ízt, esetleg szalonnát, esetleg sajtocskát, vagy akár bármilyen kutyafalat emlékét. De nem. A harmadik sem... A bolondozás abbamarad, Buddy kiviharzik újabb impulzusokat keresni az udvaron, a káposzta pedig marad, szomorkodva a konyhakövön.
Hozzátáplálás 1. kísérlet, dátum: 2010. nov. 3. Tesztelt élelmiszer: káposzta. Eredmény: a tesztalany reakciója először élénk, majd közömbös, a tesztelt élelmiszert megkóstolja, de a ízlelést elfogyasztás nem követi. Az eredmény negatív.

Fut a gyáva Barni kutya...

2010-11-02T10:00:00.000+01:00

Na jó, most vége az inkognitónak, megnevezem Lackó kutyát, akinek becsületes neve Barni. És miről is híres, hogy bozontos nagy testvérével, Macival/alias Tappancs rendszeresen szoktak jönni Bádit bosszantani. Régtől összecsapódott ez a két kutty az utcából, az egyik veszélyesebb (Maci), ld. korábbiakban (http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html), Barni pedig mint a kis Tódi a Henceg mellett, bohóckodik, adja alá a lovat, nagy kópé, de nem veszélyes. Ellenben bosszantó (egy bugris bunkó, abcúg Barni, le vele...) http://buddydobi.blogspot.com/2010/09/vavavavavaaaa.html.) De a mai események több tanulsággal is szolgáltak. 1) Buddy nem felejt és az adandó alkalommal visszavág 2) Ha kiviszem a szemetet, és én nem látok semmi "veszélyeset", attól még ő láthat és elrohanhat 3) Jézusom, milyen gyors ez a Bádi.
Szóval kivittem a szemetet, mindig ki szokott jönni velem a kapu elé, kis szaglászás a szomszéd néni kertje mellett, egy pisi elhelyezése, aztán visszakocog. De ma, brrr, ahogy nyitom a kaput, már meg is lódul és eliramlik az árok felé. Azt hittem, egy macskát vett észre, de látom ám, hogy űzi az addig gyanútlanul legelésző Barnikutyát, az meg menekül. Fut a gyáva:) Szerencsére gyors lábú volt a Barnimarni, és Bádszort sikerült a kisdomb aljáról visszaparancsolnom. Tyűűűű, fent volt ám az adrenalinunk.
(kép innen: http://mesekaneten.blogspot.com/2010/06/bator-gyava-kutya-3-evad-courage.html

Buddy ZTPje

2010-10-29T12:04:00.008+02:00

Ott hagytam abba, hogy mi is az a ZTP. Megnézhetitek az előző bejegyzésben. Hosszan, tán kissé bonyolultan ecseteltem a szabályokat, Ati mindig leállít, hogy ez csak kutyásokat érdekelhet, de akkor is fontos tudni, hogy Bádszor milyen szép vizsgát tett le. Mert hogy letette, bizony, méghozzá nem is akárhogyan ezt a vizsgát, ami kb. 100-150 kutyának van meg az egész országban, ahogy megtudtuk. A legjobb, I.A. értékelést kapta, ami annyit tesz, hogy /terhelt és nyugalmi állapotban is magabiztos, kifogástalan benyomást keltő kutya/. A külsejére pedig Sg-t, azaz nagyon jót, a kiválóhoz kellett volna még jó két kg, hogy markánsabb legyen, pláne, hogy nem gyakorlott show kutya (konkrétan most mutattuk be másodszor).

Igazi sétagalopp volt a ZTP vizsga, nem úgy a rákészülés. Hetek óta tartott a tréningsorozat kint Csepelen, a kutyasuliban, heti két őrző-védő edzés, majd a hivatalos tréningek, de végül elérkezett okt. 23, a vizsga napja. A negyedik kutyaként a ringbe szállva Ati mindjárt szóba elegyedett Thomas Becht bíró úrral, n-é-m-e-t-ü-l:) és jó hangulatban kezdődött a bíráskodás. Buddyt mérték, majd megállítottuk, amiben alig van gyakorlatunk, tanítómesterünk gyorstalpalón hozott fel bennünket a vizsgára. Majd a szokásos csoportos gyakorlatok, a kikötés és végül az őrző-védő. Buddy annyira figyelmes és összeszedett volt, hogy a bíró külön kiemelte, hogy neki tuti, hogy megvan az engedelmességi vizsgája és nem is akármilyen, mert látszik a kutyán, hogy képzett. Dagadt a mellünk:) Olyan büszke voltam Atira és Buddyra, nagyon ügyesek voltak, hát még az eredményre! Köszönet Ildinek és Gábornak (http://www.budakeszikki.hu/) az eredményes fizikai és lelki felkészítésért, Attilának (http://www.cskki.hu/ ) az őrző-védő tréningezésért és a vizsga ő.v. részéért, a ZTPs vizsgázócsapat gazdáinak a sok segítségért az edzéseken, Juditnak (http://www.workingdobermann.hu) a fantasztikus képekért, barátainknak a biztatásért, Benőkének a kitartásért.
Hivatalos eredménylista a Doberman review oldalon http://www.dobermann-review.com/show/working_results/2010-10-23_ZTP_Budapest_Hungary/index.php

És most lássuk képekben!

Megmérik Buddy-t

Thomas Becht bírál

Tömegben

Emberek gyűrűjében is derűsen

Gazda nélkül, kikötve

A bíró teszteli az idegeket

1. fogás Hemberger Attilával

2. fogás

Megcsináltuk! Kész!!!

Az eredményhirdetés, ZTPs kutya lettem:)

Mi is az a ZTP?

2010-10-27T10:52:00.002+02:00

Thomas Becht bíró megméri a Buddy urat

ZTP vizsgát tettünk Buddyval és már hetek óta erre készülünk. De mi is ez a ZTP, honnan ez a nagy izgatottság, miért is kell erre készülni, ahelyett, hogy otthon handabandáznánk a kutyával. Nos, a ZTP (Zuchttauglichkeitsprüfung) nem más, mint a dobermanok német tenyészalkalmassági vizsgája. "Magyarországon, mint fajtagondozó, a Hungária Dobermann Klub biztosítja a dobermannok számára a német tenyészalkalmassági vizsga teljesítését. A vizsga hazánkban nem kötelező, de igényesebb tenyésztőknek kifejezetten ajánlott." http://www.hdk.hu/node/124 A ZTP teljesítésével a kutya bizonyítja, hogy a német sztenderd alapján is érdemes arra, hogy továbbtenyésszék. Mit is vizsgál a ZTP? 1) küllem 2) Wesen. A Wesen szó jelentése lény, természet, magyarul a kutya karaktere: jelleme, viselkedése, természete. A német tenyészalkalmassági vizsga során számos kritériumnak kell megfelelni. Pl. mivel ez a német tenyészvizsga elhozatala Magyarországra, csak német bíró vezetheti le a vizsgát és bírálhat. A kutya töltse be a 15 hónapot, rendelkezzen törzskönyvvel, engedelmességi vizsgával (BH), legyen Németországban kiértékelt, mentes (HD1) vagy majdnem mentes (HD2) csípőizületi diszplázia-szűrési tesztje. Meg persze fizetni kell vizsgadíjat is:)
Na ezek eddig megvolnának. Most beszéljünk a feladatokról. 1) küllembírálat ( egy sor fajtajellemzőnek kell megfelelni, a fogazattól a méretig), 2) csoportos feladatok:ezek a magabiztosságot, temperamentumot, engedelmességet, ingerküszöböt vizsgálják számos gyakorlat során, pl. üdvözlés kézfogással, egy tárgy véletlen leejtése, esernyő kinyitása, kulcscsörgetés, a kutya tömegben, stb. 3) lövés: fontos, hogy lövés során a kutya ne ijedjen meg 4) kikötés:a kutyát kikötik kb. 5 percre egyedül, úgy, hogy nem látja a gazdáját, ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat. A kutya viselkedésére, a vezető távollétében különös figyelmet kell fordítani. 5) őrző-védő: kitámadás és bátorság próba, utóbbinál a kutya kb. 50m-es távolságból a segéd után ered és elkapja a kart.
Holnap jövök a vizsga eseményeivel és az eredménnyel!!!!

Kiszel Tünde és a dobermanok

2010-10-26T17:07:00.000+02:00

Képzeljétek, lehet, hogy meg fogom szeretni Kiszel Tündét. Hogy miért? Hát mert megszerette a dobermanokat. Na jó, azt nem tudom, hogy megszerette-e, de hogy együtt mutatkozik velük a 2011-es naptárjában, az kétségtelen. Méghozzá nem is akármilyen dobermanokkal, hanem Buddy (Tahi Réme Eliot) rokonságával, Tahi Réme dobermanokkal, névszerint Dalival és Demivel.
Új koncepció, új szerkók, új kutyák. Tünde szerint nagyon helyesek voltak az állatok, Ő is szereti a kutyákat, hiszen neki is volt, egy óriás uszkárja. A többit mondja el a cikk és a képek (klikkelj a képre és feljön a többi fotó). Már alig várom nyomtatásban:):)
http://velvet.hu/celeb/2010/10/22/kiszel_tunde_ketmillio_forinttal_pozol_a_2011-es_naptarjaban/

Eltűnés

2010-10-26T16:56:00.000+02:00

Jujj, régóta nem írtam. Mert nagyon nem volt időm, Buddy ZTP vizsgát tett a hétvégén és arra készültünk. Minden nagyon jól ment, majd leírom részletesen rövidesen. De nagyon sok időt elvett a rengeteg edzés....

"Kiccsanád"

2010-10-19T09:30:00.000+02:00

Buddy és Benő nagyon kezdenek összemelegedni. Ha együtt tartózkodnak, azaz Buddy velünk, Benőke pedig valamelyikünk karjában, mindig megy a visszafogott érdeklődés, a köszöntés finom lábpuszival (Buddy adja Benőnek, nem fordítva:)). A kutya ragaszkodik már ehhez. Arról már írtam korábban, mennyire odavolt a dobi versenyszáma alatt is, hogy nem lát minket, és utána oda kellett feküdnie a lábunkhoz, nem volt hajlandó moccanni. De a kocsiban utazások is egyre több meghitt pillanatot eredményeznek. Mert ugye a fránya kutyarács többször leesik, kilazul, vagy nem bír ellenállni egy nyomakodó kutyafejnek és egyszer csak szabadon rá lehet helyezni az állát a fejtámlára. És onnan már zavartalanul lehet bámulni egymást a kisgazdával. Percekig. Megjelenik Buddy feje, Benő elragadtatott "áááá" kiáltást hallatt, majd elkezd "beszélni" neki, Bádszor pedig áhitattal figyeli. Ati ilyenkor nagyon bánja, hogy Ő vezet és lemarad a meghitt pillanatokról. "Kiccsanád."

Nagyfiú

2010-10-15T21:40:00.000+02:00

Ati elment itthonról este. Benőkét letettem, és Bádszor megkapta a vacsoráját. Utána egyből ketrec, hogy pihenjen, gyomrát kíméljük. De annyira elkezdett csaholni, hogy majdnem kiestem az ágyból. És nem akarta abbahagyni, csak ugatott, panaszkodott, kaparta a rácsot, kétségbe volt esve rettentően. Mondom, ez van, pláne, hogy közben Benő is felébredt. Nem engedem ki, velem ne hisztizzen. De amikor még 5 perc múlva is kétségbe volt esve és a folytonos csaholás mellett kisBenő elaludt (!) és betettem a kiságyába, lerontottam üvöltve, Buddyt szapulva, hogy mit képzel magáról, hogy így ordítozik. Kirántottam a ketrec ajtaját és már fenyíteni készültem, amikor Bádszor lefeküdt és szívhez szólóan nézett, szelídkedett, hogy ne legyek vele szigorú. Megesett rajta a szívem, erre annyira elkezdett dörgölőzni hozzám, szinte "mondva" hogy szeret engem és hogy én is szeressem, hogy jól megsimogattam, megmasszírozgattam. Majd kimentem vele pisilni és már terelgettem volna vissza, amikor lecövekel, hogy inkább kint marad. Most is kint van és teljes csendben (azaz engem nem zargatva) őrzi a házat. Többször is meglestem, és ül, mint egy alabástrom szobor, a lépcső tetején, a kaput fixírozva. Felnőtt a kuttyer. Vigyáz ránk, amíg nincs itthon a gazda.

Toy Story

2010-10-14T16:16:00.001+02:00

A két leggyakrabban elrabolt "áldozat"

Bele tudod élni magad egy gyönyörű kis játék helyébe, akit azért vettek le a polcról, hogy mostantól egy bájos kisgyermek társa, barátja, kísérője legyen hosszú évekig? Átérzed az izgalmat, amikor megérkezel a családhoz és a bébi puha arcocskájához szorít, bekapja a kezed, lábad, és a nagy szeretet és érdeklődés-hullám miatt a tetemes nyál sem zavar, ami a bundádra kerül? És telnek boldogan a napok, míg nem egyik reggel a család sétálni indul és a kicsi kezéből gyorsan kikap az anyja, hogy nehogy séta közben elveszítsenek. Micsoda gondoskodás:) És letesz az étkezőasztal bal sarkára. Húúú, mennyi érdekes újdonság, poharak, egy színes terítő, innen minden másképp látszik, kinézel az ablakon és elmélyülten gyönyörködnél a fákban és a madarakban, amikor érzed, hogy közelít egy nagy fekete-barna fej, egy húúú, de kellemetlen lehelettel. Lassan közelebb csúszik hozzád és óvatosan a foga, jézusom, a foga közé vesz, majd villámgyorsan az udvar felé veszi az irányt. Lógsz a szájában és reményvesztetten tűröd, hogy a sárban hempergessen, újra és újra félelmetes pofájába fogva. Segítség! Segítség! Hirtelen éles hang: "Buddy, Te mit művelsz? Akkorát kapsz, hogy csak na, hozod ide azonnal?" A Buddy névre hallgató sárkány, vagy mi a fene is lehet ez, berohan veled a konyhába, gondos kezek kiszabadítanak. Megmenekültél. Gyorsan, vissza a kis barátomhoz, gondolod, de most jön a fekete leves, azaz a habos leves, egy nagy fehér medencébe merítenek, fulladozol, újra és újra alányomnak, kicsavarnak, öblítenek, jesszusom, ezt már biztos nem éled túl. Egy végső csavarás és pár óra erkélyen lógás után viszont, igen, újra találkozol kis barátoddal. Na, akkor mi ebből a tanulság? 1. “Quod me non necat me certe confirmat” (Ami nem öl meg, az megerősít.) 2. ha sétálni indul a kisember, semmiképpen ne legyél a közelben. Csak lapulj a játékdoboz aljára és kerüld a feltűnést....

Kossuth téri epizód

2010-10-13T13:45:00.001+02:00


Egy félre- vagy nem ismert fajta

Tegnap írtam arról, hogy Budapest főpolgármestere milyen "szépen" nyilatkozott kutyatartási rendeletében a dobermannokról. Diszkriminatív megjegyzései talán abból erednek, hogy a rendelet ellen egyik markánsan tiltakozó ember két dobermannt tart a 10. emeleten. És innentől nyilván eretnek. Meg biztos a szakértői csapat is veszélyesnek találja a fajtát, ebből következik a boszorkányüldözés. Pedig a főpolgármester is volt roti gazda, de erről a fajtáról is szedi a keresztvizet.
Boncolgattam a korábbi bejegyzésben, hogy az ilyen doberman-ellenes hangulatkeltés mit szülhet. Mert akinek hatalma van beszélni, az hatni is tud másokra. Akár károsan is:( Ilyen befolyás alatt lehetett az a nénike, aki egyik kutyasulis dobis társunk kutyájára támadt a Kossuth tér környékén (hol máshol:)???). Felbukkan a kecses dobilány és gazdanője, és megjelenik a néni is, aki megpillantja a kutyát és abban a pillanatban lendül a lába és jól belerúg. MAJD elkezdi kifejteni az álláspontját, hogy nincs a kutyán szájkosár. Majd újra és újra belerúg. A szép és jól nevelt dobilány tűri a támadást, de végül a gazda unja meg és ölre megy a nyanyával. Szerencsére időben otthagyja és nem lesz baja senkinek a kis dobin kívül, akit megrugdostak. Na jó, pár pofon is gazdát cserélt. De ilyet lehet kérem ma csinálni Budapest belvárosában, hogy odamész valakihez és se szó, se beszéd, belerúgsz a kutyájába. Frankóság:( Egy kulturált külföldi, dobimentő site, ami reálisan beszél a problémáról. :http://www.gulfcoastdobermanrescue.info/combatting.html

A post képe innen van:
www.google.hu/imgres?imgurl=http://th03.deviantart.net/fs38/300W/i/2008/320/e/4/r8_Dobermann_by_twistofate.jpg

Ép lelkületű családok és a dobermann

2010-10-12T21:00:00.000+02:00

Ezt már én sem hiszem el. Nem politizálok, nem is érdekel különösebben a téma, ezért nem szoktam politikusok nyilatkozatain hörögni sem. Egészen e hét keddig. Amikor olvasom ám az indexen, hogy Budapest frissen megválasztott főpolgármestere kutya témában nyilatkozik. Ezzel még nem lenne semmi baj, kampányolt Ő már korábban az Illatos úti menhelyért és a felelős kutyatartásra hívja fel a figyelmet.Mégis, ahogy haladok az olvasásban, egyre inkább kerekedik a szemem: " Azt üzenem, hogy ép lelkületű családokban nem dobermannokat, pitbullokat és rottweilereket ölelgetnek a gyerekek és mivel - többedszer mondom - én is állatbarát vagyok, soha senkit nem fogunk bántani, akinek viháncol a kis pointere, vizslája vagy uszkárja. Az idő megmutatja, hogy ez valóban így lesz." Az általa propagált kutyatartási rendelet betartására lenne szigorú illetve kevésbé szigorú variáció, fajtától függően, mivel bizonyos fajtákat egyértelműen veszélyesebbnek tart másoknál, erőteljesen a fajtajelleget helyezve előtérbe, tulajdonképpen kizárva annak lehetőségét, hogy egy "veszélyes" fajta is lehet megfelelően kontrollált. Ld. a teljes interjút, http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5327, amiben többször is szapulja a dobikat (:"dobermannok elől fognak az emberek menekülni az utcán". ), de kapnak a rotik, a pitbullok is. Bezzeg az uszkárok és a vizslák nyájasak, és nem is lesznek megbüntetve, punk tum.

Nem is tudok szavakat találni. Már a Sziget-ellenes kampányozásnál is meg voltam lepődve. Nem lesz szimpibb ettől sem.... De mégis, muszáj kimondani, hogy riasztó, hogy "szakértők" által megtámogatott véleményével befolyásolni tudja a közhangulatot. És az vajon mit szül majd a fajtával amúgy is előítéletes, szintén tájékozatlan emberek fejében? Erről majd egy következő postban, mert van rá már példa...
Erősen gondolkozom egy tiltakozó levélen.

Nemzeti Dobermann Bajnokság - összefoglaló

2010-10-11T11:45:00.000+02:00

Eredményhirdetés

Felvirradt a szombat és hajnalban útrakeltünk Mosonmagyaróvárra. KisBenő még annyira visszaaludt, hogy pizsamában és egy nagyon meleg vállkendőben szorongattam, amíg meg nem álltunk és át nem öltözött nappali ruhába. Az út a korai órák ellenére nagyon kellemes volt, Buddy kutyakorlátja, ami elkeríti a kis fejét az utasüléstől, már az autópálya felhajtónál kilazult és ledőlt, úgyhogy boldog lehincélésének egész úton tanúja lehettem. Benővel pedig lelkes rácsodálkozással nézegették egymást a kocsiban, mivel a bébiülés ugye menetiránynak háttal van bekötve. Megérkeztünk 8:00ra, kis próba a pályán, majd hosszú várakozás után úgy f 11kor el is kezdődött a verseny, megcsúszott a nyomkövető szám miatt. Buddy a sorban a negyedik volt a BHs kutyák közül, akik végül 7-en tették tiszteletüket. Nagyon szép, felkészült mezőnnyel. Ott volt Tahi Réme O'Nara, Fleur Unreachables, Byron von Gini House a román kennelből, Basa von Karpatia, Portonicos di Altobello, Julie di Modello és persze Buddy boy, azaz Tahi Réme Eliot. Akire Ati már két hete panaszkodott, hogy nem elég koncentrált. Kvázi előrevetítette, hogy nem lesz nagy formában a kutya, de nem hittem neki. Kellett volna. Bádszor a második párban indult, előtte picit pörgettük labdával, de mivel Ő kezdte a helybenmaradást, mire sorra került a pályán, konkrétan, mint egy kis alvajáró, úgy viselkedett. Nem figyelt Atira, pedig láttátok volna anno az eredeti BH vizsgán, olyan volt, mint egy kis sülthal, felcsavarodva Atira, még ki is emelte a bíró, hogy micsoda szép kutya-gazda kapcsolat és milyen örömmel dolgozó kisBádó. Hát most nem akarta ezt csinálni. Kb. a versenyszám 1/3nál kezdett kapcsolni, hogy ja, itt egy ilyen gazda-szerű lény, és a szabadonkövetésnél már erőre kapott, végül mindent szépen megcsinált. Ugye tudjuk, hogy sosincs második esély az első benyomás megtevéséhez, és ez a kezdeti rendezetlenség rányomta bélyegét az egész teljesítményre. Amit nem értettem, hogy többször kitekintgetett a pályáról. A végén mondta tanítómestere, hogy MINKET KERESETT Benőkével. Jól elbújtam, hogy ne zavarjuk meg munka közben, de mégis, láttam én is, csak akkor még nem hittem, hogy a szeme ott van, ahol mi vagyunk, ezáltal nem volt Atin. Idegen volt neki a pálya is, nem mentünk le korábban edzeni. Ez a produkció az előkelő 6. helyhez volt elég...
A nap nagyon szép lett, gyönyörű időnk volt és szép produkciókat láttunk. És közben váratlan dolgokat is, amik benne vannak a pakliban, de kb. 1000ből egyszer jön elő a kutyánál. De mivel ez pont a versenyen, ahol szigorúak a versenyszabályok, elegendő volt ahhoz, hogy a legpatentabb kutya ne a dobogó első fokán végezzen, hanem jóval hátrébb. Aki meg előző nap a pálya tesztnél a legígéretesebbnek mutatkozott, szintén hátul végzett. Szóval volt meglepetés bőven. Nagyon tetszett az őrző-védő munka verseny is, húúú, mi mindenre lehet még megtanítani a Bádót!
Kiskuttyal foglalkozunk tovább, mert jó ez a versenyzés, jó a hangulat, jó a kutyáddal és más dobisokkal együtt lenni, eszmét cserélni, tanulni tőlük, jó látni ezt a sok fenséges, szép, és kicsit lökött kutyát. Köszönet a szervezésért a Mosonmagyaróvári Dominium KKI-nek és Juditnak.
Az eredményeket itt láthatjátok.
http://www.workingdobermann.extra.hu/ndb_2010_eredmenyek.html

Állatok Világnapja - összefoglaló

2010-10-09T20:28:00.000+02:00

A neves alkalomra csokornyakkendőben

Húúú, jól elmaradtam a beszámolóval, pedig nagyon tuti kis nap volt egy hete szombaton a Vadasparkban. Kivonult a kutyasuli és bemutatót tartottunk. Annyira szeretjük a sulit, hogy nagy lelkesen 14! kutyagazdi jelent meg és masírozott boldogan a gyereksereg áhítatától övezve. Először engedelmeskedtünk, azaz volt csoportban ültetés, fektetés, állítás, behívás, minden ilyesmi. Aztán jöttek az egyedi és páros engedelmességi produkciók, majd csibészelés egy kutyával, két kutyával, fly ball bemutató és a végén közös produkció a gyerekkel. Akik lécekből és hulahopp karikákból az iskola oktatóinak irányításával egy kis akadálypályát építettek, amin a kutyusok végighaladtak. Mindent belengett a cukiság. Buddy nagyon kitett magáért, minden versenyszámban szerepelt. Sőőőt, a végén volt egy magasugró verseny, amit meg is nyert. Na jó, megijedt tőle az egyik kislány, aki az ugrólécet tartotta és jól lejjebb engedte, mikor Bád ugráshoz készülődött. De hát a szabály, az szabály, ő maradt legtovább a versenyben, tehát "nyert".
Nézzétek meg a képeket a lenti linken, fun:)
vhttp://www.budakeszikki.hu/20101002/Budakeszi_Kutyaiskola/bemutato.html

Fél fogára sem elég

2010-10-08T21:31:00.001+02:00

Holnap lesz a nagy nap, megyünk a Nemzeti Dobermann Bajnokságra versenyezni. Ennek szellemében Buddy csak fél adag vacsorát kapott mesternője tanácsára. A szokásos esti program: labdázás, handabandázás után elérkezett az estebéd ideje. A fémtálkába peregtek a táp szemei, Buddy boldogan hallgatta, de egyszer csak hopp, elapadt a tápfolyam. A szokott adag felénél. Na most mi legyen? Atival figyeltük a jószágot, aki hamar feltalálta magát és elindult a lenti lakrész felé. Mivel ott lakik a tápos-vödör, onnan szokta a gazda felhozni a kaját, néha neki is csurran-cseppen egy kis nasi, ha kipotyog pár szem. Szóval elindult lefelé, gondolta, kiszolgálja magát. Ati a negyedik lépcsőnél utánaszól: Buddy! hova, hova barátocskám? Megáll és kis kudarcán elmélázva nem megfordul, hanem hátsóval felénk felfelé szökdécsel, mint egy nyuszi, akinek rosszul van bekötve a tájoló.
Két órával később lemegyek a konyhába, Buddy felébred és eszébe jut, hogy éhes. Kapar, kiengedem, és megint:) pilinkézik lefelé a lépcsőn. Mert ott lakik a tápos-vödör:)

Nemzeti Dobermann Bajnokság Október 9.

2010-10-04T16:01:00.001+02:00

Beneveztük Atit és Buddy-t a Nemzeti Dobermann Bajnokságra, jövő szombaton, október 9-én lesz Mosonmagyaróváron. Már csak 5-öt kell aludni. A BH1-es kategóriában indul, ami annyit tesz, hogy a munkavizsgájának a programját kell megismételnie. Pár hete kezdtük a pontosító edzéseket vele, heti kétszer nyomulunk a pályán Ildivel, a tanítómesterével. Négy kutyával kell összemérnie a tudását, két csajszival és két fiúval, de a felsőbb kategóriában is többen indulnak (IPO1, stb.). Bővebb infok és a nevezések:
http://www.workingdobermann.extra.hu/ndb_2010_nevezettek.html,
Szorítsatok!!!!

Bojtozás

2010-10-02T21:20:00.000+02:00

Ez a bojtozás majdnem olyan, mint a labdázás, csak sokkal könnyebb. Mert egy kb. hajókötél vastagságú fél méteres kötéllel játszuk, melynek két végére bojtot kötött egy nagyon erős ember a kutyajáték-gyárban. Buddy-nak kettő is van ilyen, egy kisebb multicolor és egy piros, eper illatú! A napokban megint több időm lett vele foglalkozni, úgyhogy a ma reggeli labdázás után, délben megint kedve szottyant egy kicsit cseszkerélni minket. Gondoltam, a legegyszerűbb gyorsan kifárasztani, hát irány a bojtozás. Buddy persze gyanakszik, egyfelől, mert nem szoktunk nap közben játszani vele intenzíven, másfelől a teraszon kezdtük a mókát és félt, hogy kizárom. Elővettem a bojtot, majd ledobtam a teraszról, hogy szaladjon utána. De nem mert, csak sikoltozott az erkélyen, annyira vacillált, hogy engedjen-e a "zsákmány" hívószavának, vagy maradjon biztonságban a teraszon, hogy majdnem belebolondult. Végül győzött a "vadász-szenvedély", lerontott a teraszról és hozta a bojtját nagy boldogan. Véget nem érő húzigálásba kezdtünk, úgy kifáradtunk, hogy kapkodtuk a levegőt, pedig utána megnézve az órát, csak 10 perc volt...

Családi idill

2010-10-01T12:55:00.000+02:00

Már írtam korábban, hogy Benőke érkezése előtt Ati, Buddy és én alkottuk a családot, igazi harmóniában, kitüntett figyelemmel a kis állat iránt. Aztán megszületett Benzi és elkezdtük a nagy gondolkodást, hogyan lesz a szuper trióból egy harmonikus kvartett. A bemutatkozás jól sikerült, de aztán én egy hétre eltűntem az emeleten a kis"egérrel", aki rendszeresen cincogott, vernyogott, sirdogált, néha egészen elképesztő időpontokban. Bádszor ráadásul az izoláció 7 napjában csinálta a munkavizsgát, úgyhogy Ati és az Ő idegei sem voltak nagyon kisimulva. Az első éjszaka jól telt úgy éjfélig, aztán hirtelen nagy bőgés az emeletről, Bádszor pedig, aki ezen hangokhoz nem igen volt szokva, éktelen ugatásba csapott. Ati lent a kutyát, én fent a bébit ringattam. A második estén még ez volt, a harmadikon a kutya éjfélkor a sírásra kikérezkedett, majd elterült a szőnyegen, álmos szemeit szemrehányóan Atira függesztve, hogy "basszus, most már mindig ez lesz???". Ráadásul én is kb. naponta negyed órára hagytam el a gyerekszobát Bádszor-dögönyözés céljából, aminek nagyon örült, de össze sem lehetett hasonlítani a korábbi szoros együttléttel, napi 1-2 sétával, labdázós bolondozásokkal, nagy összeborulásokkal.
De végül a "gyerekek" szépen összeszoktak. Egyik sem reagál már a másik hangjára élesen, csak szemlélgetik az eseményeket és egymást. Sőt, Bádi elkezdte szeretgetni Benőkét, és itt nem csak a rendszeres lábpuszikra gondolok. Előfordul, hogy a kocsiban úgy utazunk, hogy Bádszor a csomagtartóban, én a hátsó ülésen a bébivel. Benzi néha megéhezik és akkor megetetem. A meghitt pillanat közben pedig a csomagtartóból előkandikáló dobifej a boldog pillanattól elandalodva (és azért, mert mindig OTT kell lennie, ahol a másik van) a fejemre teszi az állát, vagy a nyakamba bújik. Ha ehhez nem járul nagy lehincélés, csak a finom kis bújás, hát, az annyira cuki, hogy elolvadok. És csak néz a szép szemeivel, hogy "gazdanő, kívánhatnál-e ennél nagyobb boldogságot?"

Az Állatok Világnapja

2010-09-30T10:14:00.000+02:00

Figyelem, figyelem, október 2-án, szombaton lesz az állatok világnapja, és ezen apropóból Buddy első nyilvános fellépése a Budakeszi Vadasparkban. Családi program. A nyájas dobermann pedig majd ül-fekszik-engedelmeskedik, a végén pedig csibészel. Fényképes beszámoló az esemény után.
Buddy és társai délután három órakor lépnek fel. Szerintem kb. a véreb bemutató után. Én már láttam a vérebet, nagyon kis helyes jószág:)
Ha van kedvetek.... http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_43

Tiszta élő gyapjú

2010-09-25T22:49:00.001+02:00

Talán még emlékeztek a reklámszlogen folytatására, "semmi sem hasonlítható hozzá". Hát nekem is beugrott ma, amikor szűkebb pátriárkánkban részt vettünk a helyi vigasságok programon, ahol számos kézműves termék is bemutatkozott. Volt ott kecsketejes szappan, háziszörp és lekvár, nemezbábuk, rengeteg kóstolnivaló, egy indián az Andokból alpakka termékekkel, csak hogy néhányat említsek. El is kezdtük a jó kis vásárfiák begyűjtését, és már túl voltunk a magunk emléktárgyain, amikor elvetődtünk a rongy- és gyapjúszőnyegeshez. És a finom és igen kedvező árú gyapjúszőnyegek láttán elandalodtam, hogy bizony Buddynak nem vettünk semmit. Az árus csak taglalta, hogy milyen kíváló minőségű a termék, mennyire olcsón adja és hogy hova szánjuk, mert a babánknak viszont nem ajánlja, nehogy megegye a bolyhokat. Atinak már nyílt a szája, (hiszen akkora már régen összekacsintottunk, hogy Bádszor kap egy ilyen csodaszőnyeget), hogy igazából a kutyának lenne, de gyorsan megszorítottam a karját, ne kövessen el szentségtörést. Vidéki, középkorú vagy idősebb férfiemberek, mint ez a gyapjús is, nem szoktak jól reagálni a kutya iránti féktelen szeretetre, hiszen a kutya az ő szemükben általában "csak" házőrző". A dicsért portékát pedig helyből a kutyának megvenni nagy tiszteletlenség lett volna, úgy éreztem. Úgyhogy csak becsomagoltattuk a tényleg kedvező áru szőnyeget és boldogan hazavittük a tündérkutyának. Aki aludt, aludt, míg odalopóztunk a kapuhoz és már majdnem nyitottuk volna, amikor felébredt, gyanakvó pillantása hamar átcsapott felismerésbe és örömbe. Bent pedig átadtuk a szép ajándékot. Egyből ráfeküdt, vágta Ő, hogy ezt neki hozták a gazdaemberek, mert annyira megérdelmi. Mert olyan jó házőrző például. Aztán esni kezdett, és a pokróc helyére bekerült a csodaszőnyeg a ketrecébe, ő pedig elégedetten ráhuppant. Azért, hogy a következő percben máris öklömnyi lyukat harapjon bele. Buddy kivesz, szőnyeg kikap, biztonságba helyez, pokróc vissza. Na ennyit erről. Majd csak ünnepnapokon vesszük elő. Disznók elé gyöngyöt...

Csókkirály

2010-09-24T23:17:00.000+02:00

Készülünk a ZTP vizsgára (http://www.hdk.hu/node/124), aminek egyik eleme egyfajta "bátorságpróba", amikor a kutyát kikötik egy helyre úgy, hogy közben nem látja a gazdáját. Ezalatt a bíró 2-3 lépés távolságra megközelíti a kutyát anélkül, hogy ingerelné. Megáll a kutya előtt vagy mellett és leejt egy füzetet vagy hasonló tárgyat. Ekkor fontos, hogy a kutya nyugodt maradjon, ne legyen agresszív. Hiszen az agresszió egyik kiváltó oka általában a félelem, ergo az is szűrhető vele, hogy a kutya félős-e. Szóval gyakorlunk a suliban, Bádszor szépen kikötve és tanítómestere küldi oda a suli tagjait Buddy-t tesztelni. Odamegy az első hölgy, lehajol kicsit, és bumm, Bádi megcsókolja. Aztán megy a másik hölgy, és bumm, Bádi feje lendül és már arcon is nyalja őt is. Utána ment a viccelődés, hogy aki akar Buddy-tól egy csókot kapni, csak álljon be a sorba.
Az, hogy ez mennyit fog dobni a vizsgaeredményén, nem tudom, de az tuti, hogy Buddy a dobermannok csókkirálya!

Váváváváváááá

2010-09-20T23:03:00.001+02:00

Este van és Buddy alszik a ketrecében, Benőke a kiságyában, mi meg az "egyszer esetleg lesz majd " rönkházunkról merengünk. A téma izgalmasságából fakadóan a kelleténél kicsit tán hangosabban. Egyszer csak lent Buddy éktelen ugatásba kezd, zeng az egész ház Tőle. Ati rohan le, közben szemrehányóan még visszanéz, hogy mi a fenének kellett hangosan lelkendeznem. Bádó pedig hörög, ugat, morog és alig várja, hogy kiengedjék. Majd kiront és házőrzős hang repertoárjának minden elemét bemutatva egy látványos előadást rögtönöz. Teljesen ijesztőt! Vávávávává, meg mrrrrmrrmrrr, meg hörörörörrrhörr.
Aztán visszajön, csend, ketrecajtó és Bádszor szeme újra csukódik. Lapítva várom Atit, hogy biztos a hangom cseszte fel a kutyát, de jön a feloldozás, hogy aztán újra átcsapjon majd aggódásba, kezdődik minden elölről - Lackó, egy balhés nagy ónémet kan kutya a felső utcából, akivel már volt kellemetlen, kontrollálatlan bunyó is: http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html , jött Buddy-t csesztetni.Persze a kutyánk keményen elkergette, de a rossz hír, hogy Lackó barátunk megint ki tud szabadulni a kertjükből. Azt mondjuk nem értem, hogy Bádszor honnan tudta, hogy jött. Biztos a többi kutya adta le a drótot.

Szofi - újratöltve

2010-09-19T14:37:00.000+02:00

Before/Előtte

A jó múltkorában írtam róla, hogy Buddy szerelmes lett Szofiba, Ászti barátnőm goldie-kuvasz kutyijába. Szofi idősebb Buddynál, egy kész nő, masszívan öntörvényű és emancipált. Első találkozásaik idején Bádszor Szofi után koslatott, az alfelét szagolgatta, és minél többször próbálta meg átkarolni a nyakát, az annál inkább unta és dühösen vicsorgott, majd kisebb, nagyobb harapásokat produkált. http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/szofi-szofi-beteljesuletlen-szerelem.html Pár próbálkozás után el is felejtettük a közös programokat, mivel Buddy rendszeresen nyomult, Szofi pedig morogva hárított. Aztán a minap az esti sétánál pont ugyanakkor érkeztünk a rétre Szofiékkal, és a hirtelen jött helyzet spontán megoldást kívánt: összeengedtük a kutyákat. És láss csodát, Buddy nem koslatott, Szofika pedig nem harapott, hanem futtatták egymást, majd félig közömbösen, félig kedvtelésből baktattak egymás mellett. Ha Szofi elszaladt fácánozni, Bádszor egy ideig követte, majd rendre visszaügetett hozzánk.

After

Nem tudom máshogy értelmezni, csak úgy, hogy Bádi kiszeretett belőle!!!

Buddy a Facebookon

2010-09-18T22:34:00.000+02:00

Most már Buddy is elérhető a Facebookon. Hihetetlen, hogy mennyi doberman nyomul ott, meglepődtem, hogy a világ összes tájáról folyamatosan újabbak és újabbak tűnnek fel. Kicsit olyan, mintha a Farmville-lel játszanánk, csak itt az a lehetőség, hogy dobermanokkal kerüljön az ember (azaz a Buddy) kapcsolatba. Nagyon kedves kis állattörténetek, képek, doberman dömping!!!! Dobisoknak KÖTELEZŐ!

Slider

2010-09-16T11:25:00.000+02:00

Jövök le Benőkével a lépcsőn, felmálházva. Hallom, hogy a nyomomban bandukol Bádó, ezért a korláthoz lépek a lépcsőnél, hogy a másik oldalon elférjen. Más kutyák talán élnének ezzel a lehetőséggel, nem így Bádszor, aki befurakszik a lépcsőkorlát és a lábam közé, mert Ő ott akar lejönni és kész. Ha ez nem lenne elég, a lépcső alján lelassít, mint a metroszerelvény a megállóban és szépen lassan sréhen befordul elém. Csak hogy minél nagyobb felületen érintkezzünk, ha eddig nem vettem volna észre a szándékot.

Marci Kutya

2010-09-13T21:29:00.001+02:00

Marci kutya

Dobermann= harci kutya. Gondoltam, hogy az idősebb generációkban ez már így rögzült, a sok image-romboló filmnek köszönhetően, de hogy a gyerekekben is ennyire él, nem hittem volna. Két eset a közelmúltból viszont meggyőzött, hogy a rossz fiú szerep összenőtt a dobermannal.
Kis városunk fesztivált szervezett, volt ott minden, kartonból hajtogatott macska, baromfi virsliből hotdog, "koktél" 300 forintért, szóval elég hamar visszaindultunk. Ati, Benő, Buddy és jómagam egy kiadósabb sétával kárpótoltuk magunkat. Egy kis ideig azonban a "vásár" köré gyűlt utcai beszélgetésektől kísérve haladtunk, amikor odaszalad egy 13 éves forma kis srác és így szól: "ez dobermann?", s közben szája csibészes mosolyra szalad. "igen, igen, ismered a fajtát?" "hogyne, nekem is volt.Igazából azért jöttem ide, mert a lányok ott félnek tőle és gondoltam, menő leszek, hogy meg merek simogatni egy ilyen, szerintük harci kutyát". Majd szakavatottan, ahogy kell, meg is simogatta:)
Aztán a minap sétálni mentem a kutyával és egy kisebb család jött a sarkon bringával, papa, és három orgonasíp gyerek, 5-10 évesig. Jövünk szépen a dombon felfelé, ők bringával ereszkednek lefelé, az idősebb kislány pedig, apjára visszanézve lassít, majd konstatálja, hogy pórázon van a kuty, úgyhogy lehet tovább gurulni Majd kérdi apját: "ez milyen kutya?" "Doberman". "Harci kutya?" kérdezi a kislány...Szerencsére apja megnyugtatta, hogy nem harci kutya, a többit már nem hallottam.
Azt találtuk ki, hogy a gyereknek legalább valahogy máshogy kellene eladni egy dobit. Pl. Marci kutya, egy kedves kis családi barát, hangzásban majdnem ugyanaz, amit rengetegszer hallanak a dobermanhoz kapcsolva, de mégis annyira pozitív, hogy az ember szíve eltelik szeretettel. Lehet, hogy ez megmentené a dobik image-t.

Fészek

2010-09-13T17:01:00.000+02:00

Anyósomék kiszuperáltak egy régi családi pokrócot, így egyenes ágon az "örökség" Buddyra szállt. Nagyon örült neki, hiszen ketrecét rendszeresen pokrócokkal béleljük, de ilyen jó minőségű meleg, nagy holmit még nem tulajdonolt. Eddig is érdekes formációkat szokott felvenni alvás közben, de amit ezzel művelt, az kész:) Megfogja a pokrócot és hosszában összetekergeti, majd középen összefogva egy nagy karikát csinál belőle. Olyat, mint egy húsvéti nyuszifészek. És ebbe a mi hosszú fülű Bádócskánk belehajtogatja magát és alszik, mint a karikás ostor.

Alfa

2010-09-11T18:06:00.002+02:00

Pár napja elmentünk a kutyasulihoz egy nagy kört sétálni. Bádszor póráz nélkül, boldogan szaladgált. Már annyira ügyes, hogy nem megy el messzire tőlünk, hanem mindig vissza-visszanéz pár 10m-es távolságból, bevárja hőn szeretett gazda-családját, majd újra nekiiramodik. Az egyik ilyen nekiiramodásnál látom, hogy egy bodri rohan utána. Helyes, alacsonyabb fekete juhászkutya-keverék ebecske, olyan Mézga Blöki fajta, csak még nem csömörlött meg a világtól. Mindjárt bekapcsolt a vészjelző, hogy itt bunyó fog kerekedni, két fiú, stb. De nem lett ez, játszani kezdtek, felderíteni a terepet, egymást szagolgatni. A kuty valahogy elmehetett a gazdáitól, mert igen szép állapotban volt, nyakán nyakörv és Kiltix kullancsűző. Ment a nagy szaladgálás, néha jobban eltávolodtak, de Bádó aztán mindig megállt, és megvárt minket. Aztán újra nekiiramodtak és látom, hogy Bádó a góré, amit nagyon is élvez. Az eb rohant utána, ő meg-megállt, oldalra csapott, szagolgatott, a kutya árnyékként követte, Bádszor pedig próbálgatta frissen szerzett királyságát és boldogan parádézott újdonsült "alattvalójával". Egyszer csak Ati - a hűséges Buddy felett érzett örömünktől áthatva - boldogan behívta a kutyánkat. Jött is az nagy lelkesen, lobogó füllel és nyelvvel. De így tett kis barátja is, az is elindult Ati felé, nevető szájjal. Na, ez viszont nem tetszett Bádónak, hirtelen lefékezett és testét ívben visszahajlítva elkezdte eltávolítani a kutyát a mi kis családunktól. És az arca is egy vad kifejezést vett fel, majd még morgásra is húzta a száját.Ennek a fele sem tréfa. Bádó meghúzta a határt. Ahogy vasiasan mondják, megtanította a kutyának, hogy "tudd ám, hány nyóc kalács". Persze jól legorombítottuk, hogy milyen vendégfogadás az ilyen, de nagyon érdekes volt.

A többször eltűnt testvér

2010-09-10T23:51:00.002+02:00

Tahi Réme Enzo

Régóta próbáljuk meglelni Buddy tesóit, vagy legalább néhányat közülük. Minden ott kezdődött, hogy 2008 december 21-én a Tahi Réme kennelben Tahi Réme Quinnie és Tahi Réme Rómeó frigyéből napvilágot látott az "E" alom, melynek Bádó is tagja, Tahi Réme Eliot. Írtunk néha a tenyésztőknek, hogy mi lehet a többi "E" tesóval, de valahogy nem jött válasz. Amúgy is több kutya külföldön talál gazdára tőlük.
Ma viszont nagy meglepetés ért minket. Ati szörfözgetett a neten és a HDK (Hungarian Dobermann Klub) oldalán egy főcímre bukkant: "Egymillió forint a nyomravezetőnek...". Tovább olvasva a bejegyzést kiderült, hogy Buddy egyik bratyója tűnt el, Tahi Réme Enzo. A róla szóló hírek egyáltalán nem vidámak, a kutyát többször megmérgezték, majd ideiglenes pótgazdái elvesztették, és a végén egy névtelen bejelentés nyomán akadtak rá a gazdái egy építőanyag-telepen, kikötve, több sebből vérezve. Még a telepen akartak pénzt kérni érte, hogy elvihessék a gazdák, de határozott fellépésüknek köszönhetően visszakapták a dobijukat.
http://www.borsonline.hu/news.php?hid=28731 Éljen a megtalált drága Enzo, a többször eltűnt, de végül megkerült testvér és ezúton is kívánunk neki hosszú, boldog, békés életet.

Észkombájn

2010-09-09T21:54:00.002+02:00

Olyan okosnak tartom a kutyát, de néha rá kell jöjjek, hogy nem dühöngenek az agysejtek a kis fejecskéjében. Ma pl. fagyizni mentünk Atival, Benővel, Bádszor otthon maradt. Jövünk hazafelé, elkezd szépen ugatni, morogni, már ott vagyunk majdnem a kapuban, és még akkor is csak les, les, gyanakvóan. Ati rászól: "te kis hülye, szerinted kik jöttek meg?" Na a hangra persze leesett a tantusz, hátracsapta füleit és lerohant minket csókolgatni a kerítésen keresztül.
Este pedig Ati elment itthonról, és Buddynak most Ő az Isten, mivel szinte már csak ő foglalkozik vele, mióta Benőke megszületett és kevés az időm. Szóval Ati el, előtte még labdázott egyet a kuttyal, hogy jól kifáradjon és ne arénázzon nekem a fürdetés alatt, amikor amúgy sem tudom beengedni. Volt is nagy csend egész este, megfürdettem, megetettem a kisdedet, majd újra és újra elringattam, és Bádó még mindig nem dörömbölt, hogy hol a vacsi, vagy, hogy gyere má' ki. Nyolc óra tájban kikukucskáltam, hogy megnézzem, ezzel meg mi van. Nem volt sehol!!! Ennek a fele sem tréfa. Kimegyek keresni, hát ott sétálgat csendesen, szomorkodva magában a terasz alatt, motiválatlanul kóricál, és láthatóan szomorkodik. Mondom, Bádó, nem jössz vacsizni? Erre felnéz és mint akit darázs csípett, leesett neki, hogy ITTHON VAGYOK. Azonnal bolondozni és rosszalkodni kezdett, miközben azt "kérdezte": Ja? Te itthon vagy, jesszusom, nem is tudtam, na akkor figyelj, figyelj, milyen hülye vagyok!!!" És ezek után az este úgy zajlott, ahogy szokott, ugra-bugra, majd vacsi, majd ketrec, majd alkudozás, hogy kimenne az udvarra, majd kimegy, majd......

Újra az erdőn!

2010-09-09T20:41:00.000+02:00

Tegnap megkísértettük a sorsunkat. Az esti sétánál újra az erdő felé vettük az irányt. Kezünkben paprikaspray, és egy szöges nyakörv nélküli Buddy. De miért is ez a para? Hát mert az erdő felé lakik Tappancs, aki úgy 5 hónapja a hiányos kerítése mögül előrontva megtámadta Buddy-t. http://buddydobi.blogspot.com/2010/04/massive-attack.html Azóta megcsinálták a kerítést, de mivel párszor még jött idegesíteni Bádszort éjszakánként Lackó haverjával, nem hittem benne, hogy tényleg nem tud kijönni.
De kipróbáltuk és nem jött ki, csak a kerítés mögül ugatott. Olyan jó újra az erdő felé járni!!!!
http://buddydobi.blogspot.com/2010/03/odakunn-az-erdon.html

Zakó

2010-09-07T20:21:00.002+02:00

Szerencsére ez nem a zakó eredménye:)

Olyan hülye járólapot vettünk a konyhába a berendezés során, hogy a kivitelező sírva röhögött. Szuper trendi antracit. Az hagyján, hogy még a gondolat is meglátszik rajta, de még csúszik is. Mi ugyan nem csúszkálunk rajta, de Buddy annál inkább. Valamiért szétcsúsznak a kis talppárnái, pedig folyamatosan kísérletezek a felmosószerekkel. Ha vizes, már tudjuk, hogy vigyázni kell, mert egyszer akkorát esett felugráskor, mint az ólajtó. De szárazon is előfordul, hogy a nagy örömfutások alatt a négy lába hatfelé megy.
Ma jöttek anyósomék és Bádszor megő(ö)rült. Elkezdett rohangálni körbe-körbe és az egyik kanyarban belassított, majd kinyekkent. Nézni is rémes volt. Hátsó lábai összegabalyodtak és megjelent előttem egy vékony fekete-barna szőrmedarab hosszú, kinyúló végtagokkal. Egy másodpercre meglepődött, de aztán összeszedte magát és folytatta az ámokfutást. A nyakörvénél fogva kaptam el és magamhoz szorítottam, hogy végre lenyugodjon. Úgy féltettem ezt a dilinkóst...

Kocsiba be, ablakot le

2010-09-06T13:14:00.001+02:00

könyököt ki, kettesbe be. Ez volt az egyike kedvenc Bëlga számaimnak. Mert olyan jól visszaadja az autózás örömét. Aztán kitaláltam pár hete, hogy járjunk egy kocsival, Ati, Benőke, Buddy és én. Az köpött csak bele a levesbe, hogy nemrég elvittem a kocsit a szervizbe és előtte még kikaptam a kutyarácsot, amely arra hivatott, hogy megakadályozza, hogy Bádó előremásszon. http://www.auto-felszereles.hu/index.php?modul=3&term_id=0160414&kat=dm És néhány alkatrészt sikerült elkevernem, pl. két gumitappancsot, így most nem tudjuk a rácsot rögzíteni.
A megosztás a következő. Benőke elől, kikapcsolt légzsák mellett, a gyerekülésbe szíjazva, Ati sofőrködik, Bádó a csomagtartóban, én pedig a hátsó ülésen. Egyik hátsó ablak (ahol nem ülök)lehúzva, hadd levegőzzön az eb. Aztán elindulunk szépen, Bádó pedig megkezdi áldásos tevékenységét. Az oxigénáramnak fittyet hányva fejét az én ülésem nyaktámasztójára helyezi, majd szagolgatni próbál, majd a nyakamat nyalogatja, aztán pedig a copfomra teszi az állát. Néha pedig a nyálát csorgatja. Ha nem törődnék többet a higiéniával Benőke miatt, talán még át is siklanék ezek felett, de így rémes dolgokat élek át és állandó ülés takargatás a téma. Holnap tuti, hogy valahogy berögzítem rendesen a rácsot, pláne azért, mert Bádó a maradék gumitappancsot is elkezdte ma rágcsálni. Mindezt persze csak szigorúan a lábtörlő után. És persze miután ellopta az üléstakarót. És többször megnyalta a hajas fejbőrömet. Tényleg...Mindezt egy oda-vissza 18 perces út alatt a kutyasuliba. Olyan kis szenya ez a Bádó...

Hár(e)om a kislány

2010-09-05T21:20:00.003+02:00

Úgy képzelem, hogy minden fiús anya azt várja el a gyerekétől (vagy ha első gyerek a kutya volt, mint nálunk, akkor a kutyájától), hogy legyen férfias, határozott és bomoljanak utána a nők. Legalább is én ezt várnám el. Buddy-tól feltétlenül. Ezért is keresem az alkalmakat, hogy tudjon lánykutyákkal nyomulni.
http://buddydobi.blogspot.com/2010/08/egy-jo-nap.html Hát erre megint nyílt egy jó lehetőség. Egyik szombaton a ZTPre (német dobermann tenyészvizsga) készültünk a suliban Buddyval. A tréning után ott maradtunk még játszani, pláne, hogy megjelentek az Abba lányok a lánytesójukkal, egy szintén szemrevaló dobermann lánykával, úgyhogy gondoltam, semmi sem mentheti meg Bádót, hogy végzetesen becsajozzon. Ildi barna dobilánya is kijött, akivel kirándulni voltunk korábban, de az ő vérmérséklete túl heves Bádónak, ezért inkább az Abba eresztésben bíztam.
Lement az edzés, és összeengedtük a kutyákat. Buddy és a Háre(o)m, azaz négy kutyalány. Szaladgáltak, majd előkerültek a labdák, amiben Buddy verhetetlen, legalább is eddig úgy hittem. Villám Cora és az Abba girls rávetették magukat a lasztikra, Bádónak esélye sem volt, mert vagy lassabb volt, vagy simán félrelökték. A harmadik tündérlány viszont annyira félénk volt, hogy nem sok vizet zavart...
Hát ennyit a háremről. Megvan az alkalom, de Bádszor annyira lovagias (vagy lusta, vagy pancser, vagy a fene se tudja), ezért nem hogy a csajokról, még a saját labdáiról is lemarad. Mint egy Eton-i college boy, udvariasan, de sajnos a hódítás szempontjából teljesen sikertelenül távoztunk...

Vizsla? Nem? Dobermann...?!

2010-08-21T16:44:00.002+02:00

Dobis körökben forogva sokszor mesélgetünk egymásnak a dobikat övező előítéletekről. Buddy tanítómesterének két dobilánya is füles farkas, és mint ilyen, nem hordozzák a dobik tipikus "fenyegető" jegyeit, úgymint a rövid farok és a vágott, álló fül. És innentől ugye borul a kép. Mert hát nem úgy néz ki. Tehát nem dobermann.
Hanem a barna egy vizsla. Ez a leggyakoribb tipp. A fekete-cser pedig erdélyi kopó. És innentől megindul a boldog handabandázás a kutyával, a kedves járókelő simogatja, a kutyuskák boldogan ugrálnak, majd egyszercsak, mihelyst eloszlik a vizsla állítás és elhangzik a dobermann, a gyanútlan járókelő gyanakodni kezd, majd védekezni, majd hátrébb lépni, majd akár sietve távozni.
Hiába kérem,“You never get a second chance to make the first impression” (sosem kapsz második esélyt az első benyomás keltésére) ezen esetben nem igaz!

OM

2010-08-21T16:17:00.001+02:00

Ma bébijógán voltunk Benőkével. Magam már jógázok egy ideje, és állítom, hogy igazán jó elfoglaltság. Benő is élvezi, de ma kivételesen nem így volt, az egyik kisbaba rákezdte a bőgést, a másik folytatta, majd végül Benzire is sor került. Kimaradt a bemelegítés, majd szépen végigcsináltuk a közös bébis gyakorlást, majd amikor az anyukákra került volna a sor, megint elkalandoztunk a ringatás és "mi a bajod, Benőke?" erdejében, és így ment ez egészen a relaxációig. Jógáról még sosem jöttem el ilyen megtépázott idegekkel. Benzi persze a kocsiban már édesdeden aludt:)
Innen jutott eszembe, hogy egy barátnőm hívtal fel korábban a kutyás jógára a figyelmemet! http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/14332-a-trendi-kutyak-jogazni-jarnak.html
Szóval, hogy a kutyikat elviszik a jógigazdák a terembe és velük jógáznak. Állítólag rettentő jó hatással van emberre, állatra. Elképzeltem, hogy ha az embergyerekemmel nem bírok egy ilyen jóga-szeánszon, hogy bírnék Buddyval? Mert az, hogy a rengeteg kiképzés mellett is gyakran rájön az ötperc, az alaphang. És sok kutya együtt, hmmm....:) Bár érdeklődés biztos lenne benne, mert amikor néha jógáztam a szőnyegen, mindig megrohant, pedig tudja, hogy az tilos, és álmélkodva tekintgetett, meg bökdösött. A kedvence volt az OMozás, és a brahmari (zümmögő) légzés. Ati a hasát fogta az arckifejezése láttán, szájtátva nézte végig a gyakorlatot:)

Egy bájos kis videó (angol nyelvű), na még nem velünk, hanem más, bevállalósabb gazdikkal.
http://www.youtube.com/watch?v=d6rO6ck_N5U

Egyszer talán kipróbálok vele néhány ászanát és megosztom. De a fej fölé emelést nem vállalom. Majd' 40 kg....

Bálám szamara

2010-08-19T14:18:00.002+02:00

Egyik este egyedüli felnőttként maradtam otthon, Ati szocializálódni ment. Boldogan őriztem Benőke és Buddy álmát (boldogan, mert mindkettő végre elaludt) és egy izgi könyve burkolóztam, amikor is lentről egy huppanó hang, robaj hallatszott. Majd egyszer csak megszólalt kisBádó, panaszkodott csendesen, huhogott, ásítozott, ahogy kell. Vártam egy kicsit, hátha megunja, bár ez mindig azt jelenti, hogy ki kell engedni. Leslattyogok, kiengedem, szokásos őrültködés, kint a nagy semmi, vagy valami ugatása. Majd visszajön és tenném be a ketrecbe. Szépen bevezetem, és csak nem akar megfordulni, hanem kis őzfenekét felém tartva, derekát sült halként hajlítva néz rám vissza bánatos szemmel. Mondom, ennek meg mi baja. "Feksszik!" De semmi, csak állt, mint Bálám szamara. Kicsit elkezdtem taszigálni, de arra is semmi. Na akkor gyere ki, már így is lúzerbobó voltam, hogy éjfélkor így udvarolok a kiskutyának. Aztán benézek a ketrecbe, amiben konkrétan állt a víz.
Rekonstruálva az esetet: A kisbohóc f12 tájban lerántotta a ketrec falára felcsíptetett itatóját (ld robaj), a víz kiömlött, Buddy ázni kezdett (sirdogálás), a többit meg már ismeritek. Ha érteném néha, hogy mit akar, mennyi időt megspórolhatnék éjszakánként...

"Jellegű..."

2010-08-19T14:10:00.005+02:00

Egy "támadó-jellegű" kutya...

Tegnap megint sétáltunk egy nagyot, most egy újabb erdőben, Bádó, Benő, Atter, én. És Benőke kenguruja persze:)
És megint jött egy gazdátlan kankutya, de már meg sem rezzentem. Nemsoká felbukkan a gazdanéni, nagy nehezen megérti, hogy azt kommunikáljuk, hogy fogja meg az állatot, mert két kan találkozna. Majd a néni részéről parancsszavak röppennek: hozzám (nuku), állj (nuku), majd oldal-sasszé, és végül sikeres nyakörv-fogás.
Majd tágra nyílt szemekkel ránk és Bádóra néz és kérdez: "Ez támadó-jellegű kutya?"
Höhöhöhö. Sajt ízű ropi, tájjellegű ételek.

Sün, sün!

2010-08-17T14:59:00.001+02:00

Az utcai "felvonulásokból" elhíresült rendőrségi alakzat eredeti megformálója, egy sünbalázs tette tiszteletét a minap éjszaka az udvarunkban.
Ezzel még nem is lenne baj ugye, rengeteg sünike él a környéken és éjszaka járnak portyázni a lehullott gyümölcsből. Csakhogy Bádó kint aludt és úgy kettő tájban iszonyú dühös csaholásra ébredtünk. Mit csaholás, morgás, ugatás, kaffogás, volt ott minden. Amikor már eltartott úgy 5 percig és vártam, hogy a szomszédok ránk hívják a csend-őrséget, kinéztem az ablakon. A holdfény (na jó, az utcai lámpa) megvilágított egy nagy foltot az udvaron, és a frissiben alakult porondon parádézott BádóÚr és a sün. Bádccor ugatta, morogta, és próbálta elijeszteni, a sün pedig fürgén menekülni próbált, vagy gömbbé záródott. A kutya csak nem bírt közel férkőzni hozzá, és pechére orrával többször is megérintette. Aztán fájdalmában dühöngött. Néha a sün nekiiramodott, Bádó pedig, mintha egy sereg vadlovat kellene visszakergetnie, elé futott, testét ívben meghajlította és éktelenül ugatta. Aztán megint összegömbölyödés, orr-illetés, dühödt prüszkölés és hisztis ugatás.
Ati is mocorgott, ezért gyorsan megkérdeztem: "csináljak valamit Buddyval? itt van egy sün, és nagyon-nagyon ugatja!" Azért is stratégiailag fontos kérdés volt ez, mert korábban hallottunk egy gazdát, akinek a dobija sünit evett és olyan baktériumot, vagy valamit nyelt be tőle, hogy elpusztult szegény! Ezért a kertünkbe érkező sünöket gondosan távol tartottuk Bádótól, ha láttuk, pl. Ati lapátra tessékelte őket és kivitte a kerten kívül, a vadonba.
Most a "nem, hagyd csak" volt a válasz, így hát magamat is nyugtatva aludni tértem, és a sün is elérhette a határvonalat és átszaladt a szomszédba, mert az ugatásnak lassan vége lett.
Reggel mondom, "na mit szólsz, Ati, milyen cirkuszt vágott le Bádó az éjszaka a sünnel?" Mire életem párja:
" hogy mi? milyen sün?"
Na ennyit erről.

Egy jó nap!

2010-08-17T14:38:00.002+02:00

Hűűű, olyan jó délelőttünk volt csütörtökön! Ildivel túrázni mentünk! A teljes létszámot tekintve volt négy legény és három leány, tételesen Ildikó (Buddy tanítómestere), a kisfia, Cora kutyalány, Buddy, Benőke, Ati és jómagam.
Ő is nemrégen lett édesanya és röviddel a kisbaba érkezése után visszatért az aktív életmódhoz, csak most már a bébivel. Mennek jobbra-balra, kutyáznak, élik az életüket. Ezért is örültem nagyon, amikor a pár kutyasulis találka után felmerült a túra ötlete. Mi is kellett ehhez? Először is a kenguru, amiben a gyerekeket magunkra tudjuk kötni, aztán szép táj, jó levegő és nem utolsósorban a kutyuskák. Merthogy Bádócskát úgy szerettem volna már önfeledten szaladgálva látni egy kutyalány társaságában, szép tájképeket úsztatva a háta mögött.
El is indultunk szépen, Ildi mutatta az utat, amíg nyaralók között haladtunk, a két kutty flexin szaladgált körülöttünk. Ati vitte Bádót, így nekem könnyebb dolgom volt. Aztán kiértünk a szép rétre, és a forráshoz és sz-a-b-a-d-s-á-á-á-g, eleresztettük a két dobermannt. Cora irtóra kihasználta a lehetőséget, nagy köröket róva tért vissza hozzánk, míg Bádócska olyan nyugdíjasan mellettünk poroszkált, néha-néha felmérve, hogy talán ő is elkezdhetne oldódni, de aztán, inkább még nem.
A forrásnál reménykedtem, hogy hátha be tudja lelkesíteni Cora, Bádó talán még 10-re is felgyorsult, de a meleggel és a dobilány adrenalin-szintjével nem bírta felvenni a tempót. Néha csak azért előfutott, hogy az árnyas fűbe vesse magát egy pár másodpercnyi hűsölés erejéig.
Aztán csak mentünk, hegyre fel, völgybe le, jó volt újra érezni az izmaimat és egy idő után már lila karikák sem táncoltak a szemem előtt. Utunk az erdőn át vezetett, ahol Cora sellőként ugra-bugrált és mártózgatott a végtelen pocsolyákban. Na, mondom, itt az ideje, hogy Buddy is renitens legyen, én bizony meg nem tiltom, ha tiszta sár lesz, akkor sem. Hát nem. Bádócska minden akart lenni, csak tiszta sár nem, kényeskedve kerülgette a pocsolyákat.
Erőltetni ezt nem lehet. Nem volt nagy együtt szaladgálás, ugrás közbeni állérintés, összekarolás, birkózás. De volt egy kedves kisBádó, aki vígan jött a gazdáival és Ildivel, akit nagyon szeret, néha előreszaladt, aztán bevárt minket, megszagolgatott ezt-azt és összességében véve úgy láttam, nagyon is jól érezte magát.

Al dente???

2010-08-12T22:09:00.005+02:00

Az már biztos, hogy Buddy, fajtájának származását is tekintve - minden, csak nem olasz. Erről ma is meggyőződhettem. Vacsorára gombás pennét főztem és pár darab nyers tészta kipottyant a konyha padlójára.
Míg Bádó vacsiját készítettem, beengedtem, és egyből megtalálta a földön fekvő száraz tésztákat. Reménykedtem, hogy ez olyan rossz kaja, hogy még Neki sem kell, de tévedtem. Boldogan ropogtatta, semmivel sem lehetett volna elvonszolni onnan.
Elképzeltem, hogy a nyers tészta lecsúszik a torkán és leér a gyomrába és a világ összes gyomorsava sem elég, hogy feloldja azt a végtelen kemény, tűhegyben végződő csövecskét.
De a kutty estére is változatlan formában volt, úgyhogy szerencsére a parasztgyomor ezt is kibírta.
Ui: Ati most jött meg és pillanatra kiengedte a ketreces makit és nézzenek oda, a maradék földön fekvő tésztához szaladt. Hiába, na, olasz dédapja génjei csak ott dübörögnek benne.

Utcai harcosok

2010-08-12T14:04:00.003+02:00

Egy ideje már nem került elő ez a téma, de a minap Bádócskát megint kiszemelte egy kutymorgó az utcán. Bizony, kutymorgó és ennek rendje, s módja szerint rá is rontott, erősen morogva és váratlanul. Persze, az ilyen sztorik kötelező elemei, minthogy Bádó pórázon, szabályosan, míg a támadó szabadon, gazdájától 50mre kóricált, mind megvoltak. Ja és az is, hogy a gazda tanácstalanul ténfergett...

Olyan váratlanul történt, hogy Ati köpni-nyelni nem tudott. Nem úgy Bádó. Azon nyomban szembefordult a merénylővel és frankón leugatta a fejét, az el is oldalgott.
Buddy utcai harcos lett. Ha akarta, ha nem. Most aztán csak figyelhetünk, hogy maga ne kapjon kedvet a bunyóhoz. Az első jelek már mutatkoznak, a múltkor a suliban leordított egy közeledő kutyát, meg is kellett büntetni érte....
Szegény Buddy, így lesz a galambból farkaskoma.

http://buddydobi.blogspot.com/2010/07/boksz-zsak.html

http://buddydobi.blogspot.com/2010/06/szuloi-onerzet-videken.html

Cukiság

2010-08-12T13:47:00.000+02:00

Kivételesen nem Buddyról.
Egy kedves barátunk beszerzett egy tündéri kis basset hound kutyust! Az alig három hónapos csöppséget látogatóba vitte a cimborákhoz. A kiskutya, az átlagnál messze méretesebb füleit maga után húzva, vonva sétálgatott, elbotolva, rá-rálépve azokra. Belelógott az a fül mindenbe, még a pisilést sem tisztelte:)
A nagy csetlés-botlásra érkezett meg a másfél éves Ábel és nagy örömmel így kiáltott: "Nézd anya, NYUSZI!"

Klónok

2010-08-07T23:03:00.003+02:00

Persze a fajtával szembeni elfogódottság, és a kitüntetett figyelem is oka lehet annak, hogy felfedeztük, igenis van hasonlóság a dobik viselkedése között.
Erről ma a suliban is meggyőződhettem, amikor Bádócska kettővel Branki mellett gyakorlatozott. Branko pár hónappal fiatalabb Bádónál és egy ideje már a nagycsoportba jár, miközben gyönyörű dobilegénnyé cseperedett. Egy kicsit tanulmányozva őket, látom, hogy gazdanője ugyanazon fázisokat éli meg a kutyival, mint amiken mi is keresztülmentünk Bádóval:)
Fektetés alatt pl. minden kutya szépen fekszik és a gazdája felé néz. Nem így a dobik. Füvet rágcsálnak, gyökeret rágcsálnak, illetve fiatalabb korban - mint most még Branko- pórázt rágcsálnak. Vagy magukat nyalogatják, vagy elhevernek a füvön, kb. 60 fokkal elfordulva a többi kutyától és a gazdától, vagy a hátukon hempergőznek. És közben leginkább unatkozva dúdolnak, tutulnak, kurjongatnak és sípolva ásítoznak. Tehát szedte-vedtéskednek. És hozzá az a kis komisz, vicces nézésük, elképesztő.
Aztán van még az elszökdösés. Ebben Branko, akárcsak korábban Bádó, nagy mester. Legalább már rákapott a focizásra, így a labda megpattintására azonnal visszaszalad a gazdihoz és meg lehet fogni.
Vicces, ahogy kiképzőnk mondja, "hát, vannak a kutyák és van a dobermann":), (nekik is van otthon három nagy, három pici), és elnézően ingatja a fejét, hogy tiszta klónok a srácok, már ami a viselkedést illeti. Bár azért hozzáteszi, hogy minden kutyafajtának megvan a maga keresztje:)
De ezeken a dobikutyákon tényleg látszik, hogy egyfolytában azon morfondíroznak, hogyan turpiskodjanak és járjanak túl a gazda eszén:)

Winkler Róbert Kutyaszorítójából (http://www.libri.hu/konyv/kutyaszorito.html ) nem leltem meg az ominózus frappáns bejegyzést a dobermannról, pedig mindent megmagyaráz két mondatban, ezért csak emlékezetből: a dobermann egyéves koráig reménytelenül hülye, két éves koráig a klinikai eset minden tünetét produkálja, majd kétéves kora után váratlanul lenyugszik és jól kezelhető, kedves kutya válik belőle:)

Szóval két éves korukra lenyugszanak.... Mit fogunk akkor csinálni a felszabaduló végtelen energiánkkal? Naná, hogy hozunk egy pici dobit:)

Picture from http://forums.3dtotal.com/showthread.php?t=77059

Camouflage

2010-08-06T19:09:00.003+02:00

Azt gondolnám, hogy ezer közül is megismerném a kutyánkat. De a fene sincs felkészülve arra, hogy titkon ásatásokat folytat a kertben, és folyamatos terep rendezést végez a még használaton kívül álló, nyitott garázsban. Lim-lomok, csetreszek, agyagos föld, szebb napokat látott sóderdomb, és összegyűjtött cementes zsákok, mind górcső alá esnek. Buddy fizikailag tanulmányozza a tárgyakat, sőt, bőrpróbát is végez. És az eredmény: az elegáns szőrbundán a fentiek elegyéből képzett por sajátos mintákat rajzol. A múltkor például egy gepárd mintás áldobermann fogadott. Tegnap egy bullterrier, szemén szürke folttal, ma egy kokainbáró, orrközépig porba mártva. Annyira igyekszem megörökíteni ezeket a pillanatokat, de a camouflage-ban jártas Buddy, a vaku villanásának pillanatában az egy marék lepke formációját veszi fel, és úgy pörög, hogy csak elmosódott csíkok látszódnak a kijelzőn.
Így aztán a jetivel konkurálva, a rejtőzködés nagymesteréről álruhában egyetlen felvétel sem készült. Pedig létezik...

( kölcsönkép: http://thehydrant.wordpress.com/2010/03/07/pippy-ru/)

Dzsentrizés

2010-08-06T10:58:00.004+02:00

Pffűűűű, nem látok a pipától. Amikor az ember a maga legnagyobb ellensége, düh, düh, düh, düh...
Tudom, hogy én voltam, aki magára vonta az égiek haragját. Mert reggelire fekete erdei sonkát ettünk ham&eggsként és annyira jószívű akartam lenni, hogy a kutyának is mentettem egy adagot. Egy teljes szelet sonkát és egy szép napocska tojást. Túlzás, persze, de hát annyira szép momentum volt.
Aztán felgyorsultak az események, és valahogy nem figyeltem az ebre. Jött egy csomó telefon, majd Benőkével felszaladtam az emeletre, átpelenkázni.
És Ati jön utánam, sziszegve: " Na, most majd egy életre megtanulod, hogy a kutyát ki kell zárni, ha nem vagy vele a lakásban." Valóban, Buddy már egy ideje elvolt magában az udvaron, a nyitott ajtónál. Ami ugye soha nem történik meg. Csak ha rosszban sántikál. És mit hoz Ati a kezében: a négyszer felvett Saucony fehér csodafutócipőm bal párját. Mit párját, torzóját, már ami megmaradt a rezgésbiztos, ütésálló sarkából. 25 ropit ropogtatott el Bádócska 10 perc alatt...
Köcsög kutya. Köcsög kutya...

Bagaméri

2010-08-03T17:14:00.000+02:00

Az a jó a nyárban, hogy minden ok megvan a fagyievésre. Rendszeres esti sétáinkat fél hét körül kezdjük, útnak eredünk Ati, Buddy, Benedek és jómagam. Buddy a szokásos flexin rohangászással hívja fel magára az állandó figyelmet, Benőke pedig azzal, meddig bírja a kocsiban és mikor unja el annyira, hogy csak ölben legyen hajlandó folytatni az utat. Mivel dombtetőn lakunk, erős dombtetőn, ez nagy kihívás.
Ezért a séta fénypontja a fagyizás, ez a séta felére esik. Addig lefelé megyünk és mind Buddy, mind Benő jól bírja.
Tavaly történt még, hogy megálltunk a Szamos cukinál, Bádócska szépen lepihent, én pedig mentem volna befelé választani, amikor megjelenik az egyik eladóhölgy és Buddy-tól lelkendezve megajándékozta egy kis fagyival a tölcsérben.
Azóta előfordul, hogy Buddy-val is fagyizgatunk, persze csak módjával, mert elvileg cukrot nem ehetne a kutya, ahogy a tesómtól hallottam. De egy kis fagyiréteg és a tölcsér biztos nem árt neki.

A Tahi Réme Klán

2010-08-02T12:04:00.001+02:00

Ezt már tényleg nem hiszem el, ha más mesélné, azt hinném, mókusvaker.
Pénteken lent jártunk a Balatonon, barátaink vettek egy kis nyaralót, azt mentünk vizitálni, meg vittük Benőkét bemutatni.
Rossz idő, de nem bántam, amúgy sem szeretem a strandot, egy pici babával pláne. De azért büfézni lehet ám. Már reggel a kakaós palacsintát flasheltem az ágyban, hmmm.
De Buddy nem jöhet. Ati szerint nem tudjuk hova tenni, mondjuk ez igaz, de olyan jó lenne, ha végre jöhetne, lenne akkora autó, amibe mindenki belefér.
Egy nap dobermann nélkül.
Szóval ülünk a büfében, egy kis, ott ebédelő kölyök vizslával vigasztalódva, amikor a parton megjelenik egy gyönyörű dobilegény, hetykén sétálgatva gazdái előtt. Bébi a kezemben, úgyhogy kiáltok Atinak, hogy nézd kisdobi, kérdezd már meg, miből van? Mert ezt így kell ám kérdezni, hogy "miből van?" azaz ki fia borja!
A gazdanője kicsit távolságtartó volt eleinte, amint Ati odalibbent és feltette az ominózus kérdést. És mesélte, hogy ez egy kiállítási kutya lesz, bizony ám, és Magyarország legrégebbi kenneljéből származik és az anyja nem lakik a tenyésztővel, de az Ő kutyája és ritkán van alma, de nagyon szép állat. És a kennel a Tahi Réme. Mire Ati: nem Quinnie a mamája? (http://www.tahireme.com/own-females/quinnie.html) A csaj meglepve nézett és rávágta, de bizony. Szóval Buddy féltestvére:) Erre mennyi esély van? Hogy pont a Balcsi-parton találunk egy Buddy féltestvért????
Mindig mondom, már korábbról is, hogy kicsi a világ és nagy a Tahi Réme kennel :)

http://buddydobi.blogspot.com/2010/05/varosligeti-csevely.html

Falovacska

2010-08-02T11:42:00.002+02:00

Megint meleg van és bejön aludni a kőre. Négy lába előre nyújtva lóg kifelé a téglalap testből, a tetején álló fülekben végződve. Pedig vágatlan fülű a drága, csak a füle is kinyúlik a konyhakőre, szép kis háromszöget formázva. Egy vonalzóval körbe lehetne rajzolni .. olyan, mint egy furnér lemezből kivágott falovacska.
És így szuszog együtt a család vasárnap délután, két felnőtt és egy embergyerek a nappaliban, kutyakamasz a konyha-előszobában.

A macskák réme

2010-08-02T11:17:00.002+02:00

Olvastam egyszer a dobermannos könyvben (http://www.libri.hu/konyv/a-dobermann-1.html), hogy idejében figyeljen a gazdaember, ha a kutya elkezd kisebb vadak és háziállatok után ácsingózni. Azaz felkeltik figyelmét, izgalomba jön a látványuktól és kergetni szeretné őket, sőt, az elhatározást tett követi!
Mert akkor nem lehet majd erdőbe vinni az állatot, mert minden rőtvadnak nekiront, és elszalad, és az esetlegesen okozott vadkáron felül még le is lőhetik. Tehát idejekorán elejét kell venni ennek a viselkedésnek.
Erről mondjuk mesélt a sógorom, Őmaga is boldog dobermann tulajdonos egykor. Sétáltak Cézárral az erdőben, egy igazi erdőben, ahol megjelent egy szarvascsorda és Cézár se szó, se beszéd, lefutotta őket. Letempózta. Mintha látta volna ezt egy vadőr, mert egy másik alkalommal a gazdája mellett békésen sétáló állatot fenyegette lelövéssel. Vigyázni kell, na.
Bádócska még sosem futott le szarvast. Csak a vaddisznókat kergetné szívesen, de szerencsére mindig kerítésen belül van, amikor azok leereszkednek a hegyről a ház mögé, élelemért. Jobb is, nagyon félteném egy ilyen találkozástól...
Viszont annál inkább elkezdett érdeklődni a macskák iránt. Többször is berántottam a fojtót rajta, amikor láttam növekvő érdeklődését, de most már TÉNYLEG kergeti a macskoszokat. A múltkor jövünk haza valahonnan, kutyi kiugrik a kocsiból és a zsákutca végén található házunk felé szaladna. DE! meglát egy macskát és mint akit megcsíptek, utána rohan. Kergeti, kergeti, le a nagy árokba, vissza az útra, a macska el a szomszéd gyepüjében, Buddy pedig utána, felugorva a növénykerítésre. Brrr, ..... kínos. Megy a mórikálás: "Buddy, nem szabad, micsinálsz???"
Tegnapelőtt pedig, amikor kijött velem a bébiülésért az autóhoz, hirtelen előrerohan és hallom ám, hogy a szomszéd kiabál: irány haza. Buddy meg morog. A macskára.
Le kell erről szoktatni kérem.